A népességrobbanás és a szociális telítettség
A korai időszakban az egerek gyorsan alkalmazkodtak a zavartalan körülményekhez, és a populáció rohamtempóban gyarapodni kezdett. A növekedési fázisban a lakók száma nagyjából 55 naponta megduplázódott, mivel a bébiadagok és a fészekaljak biztonságban nevelkedhettek. A társadalom felépítése azonban hamarosan elért egy olyan pontot, ahol a területi struktúrák már nem tudtak rugalmasan alkalmazkodni a tömeghez. További kapcsolódó háttéranyagok a Miért? rovatban olvashatók.
A kísérlet 560. napján a populáció elérte a csúcspontját, összesen 2200 egyedet számlálva. Ez a szám lényegesen elmaradt a fizikai kapacitásként kiszámolt 3800 fős felső határtól, a szociális szerepek ugyanis jóval a térbeli telítettség előtt elfogytak. Az idősebb, domináns hímek képtelenek voltak megvédeni saját területeiket a túlforrongó tömegtől, miközben a fiatalabb egyedek nem találtak betölthető társadalmi pozíciót, ami rendkívüli feszültséget szült a csoportokon belül.
A társas érintkezések száma elviselhetetlenül megnőtt, és mivel a rágcsálók nem tudtak elmenekülni egymás elől, a megszokott hierarchikus rend teljesen felbomlott. A normális szociális mintázatok megbomlása drámai viselkedési torzulásokhoz vezetett, amelyek hamarosan a közösség teljes szerkezetét aláásták. Amikor a hagyományos szerepek csődöt mondtak, a zárt világban olyan bizarr és erőszakos viselkedésformák jelentek meg, amelyekre a kutatók sem számítottak.
