A magatartási elnyelő és a szociális devianciák
John B. Calhoun már korábbi, patkányokkal végzett kutatásai során megalkotta a magatartási elnyelő fogalmát, amellyel a túlzsúfoltság váltotta ki szociális és pszichés leépülést írta le. A 25-ös Univerzumban ez a jelenség minden korábbinál tisztábban mutatkozott meg: a domináns hímek feladták a területeik védelmét, és kiszámíthatatlan erőszakkitörések rabjává váltak. A vesztes, alávetett egyedek passzív csoportokba tömörültek a ketrec közepén, ahol egymást támadták vagy mély fásultságba süllyedtek.
A nőstények körében szintén súlyos zavarok léptek fel, mivel a hímek védelme nélkül magukra maradtak a fészkek megóvásában. A folyamatos stressz hatására sok anya elhanyagolta, sőt megtámadta saját utódait, vagy idő előtt kilökte őket a fészekből. A szülői gondoskodás fokozatos megszűnése miatt a fiatal generációk már úgy nőttek fel, hogy semmilyen normális szociális kötődést vagy párzási rituálét nem tanultak meg.
A csoportos étkezési és tisztálkodási szokások kényszeressé váltak, a normális területi határok megszűntek, és a korábban békés közösséget elborította a céltalan erőszak és a szexuális deviancia. A kísérlet ezen szakasza világosan megmutatta, hogy a fizikai túlélés feltételei nem elegendőek a társadalmi struktúra fenntartásához. A társadalom felbomlásának legkülönösebb fejezete mégis akkor kezdődött, amikor megjelent az egerek egy teljesen új, elszigetelt csoportja.
