A szépek megjelenése és a szellem halála
A kísérlet késői szakaszában a kutatók egy egészen sajátos egyedcsoport kialakulását figyelték meg, akiket Calhoun találóan a szépek néven nevezett el. Ezek a fiatalabb hímek teljesen visszahúzódtak a közösségi életből, nem harcoltak a területekért, nem mutattak érdeklődést a nőstények iránt, és elutasítottak mindenféle szociális interakciót. Kizárólag az evéssel, az alvással és a bundájuk gondos tisztításával töltötték az idejüket, így testükön nem viseltek harci sebhelyeket.
Ez a teljesen aszexuális és küzdelemkerülő generáció már nem volt képes a fajra jellemző komplex viselkedési minták gyakorlására. A szaporodás teljesen leállt: az utolsó sikeres fogantatást a kísérlet 920. napján regisztrálták, ezt követően a népesség elöregedett és fokozatosan fogyni kezdett. Bár az élelem és a víz továbbra is korlátlanul rendelkezésre állt, az egerek képtelenek voltak visszafordulni a pusztulás útjáról.
Calhoun elmélete szerint a folyamat során két különálló halál következett be: először a szellem halála, vagyis a szociális szerepek, a rituálék és a komplex viselkedés végleges elvesztése. Ezt követte jóval később a testi halál, amikor az utódok hiánya miatt a teljes populáció elkerülhetetlenül kipusztult. A rágcsálók utópiájának tragikus vége megrázta a tudományos világot, de a legfontosabb kérdés még hátravolt: vajon közvetlenül rávetíthetők-e ezek az eredmények az emberi társadalomra?
