Az okostelefon már olyan, mint egy hely, ahol élünk
A UCL antropológusainak csoportja több mint egy éven át dokumentálta Írországtól Kamerunig a világ kilenc országában az okostelefon-használatot, és arra jutott, hogy az emberek ugyanúgy éreznek az eszköz iránt, mint ahogyan otthonuk iránt.
“Az okostelefon már nem egy eszköz, amit használunk, hanem olyan, mint egy hely, ahol élünk. Ennek hátulütője az emberi kapcsolatok számára az, hogy bármikor, legyen az egy együtt töltött étkezés, egy találkozás vagy közös program, a velünk lévő személy egyszerűen csak eltűnhet, +hazamehet+ az okostelefonjához” — fogalmazott a kutatást vezető Daniel Miller.
A konkrét otthon egyetlen konkurense
A mobilkészülék lehet — talán a munkahely mellett — a konkrét otthon egyetlen konkurense, melyben időt töltünk ébren. Kiemelik a kutatók azonban azt is, hogy az okostelefon nyújtotta “otthon” messze nem a pihenés színteréül szolgál, mivel állandóan megszakíthatja a munkahelyi kommunikáció vagy valamilyen közösségi média. Különösen igaz lehet ez a pandémia idején, a virtuális tér még inkább átszőtte az életünket, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy rekordszintre emelkedett a telefon- és internethasználat a második hullám alatt.
A megfigyelések szerint a csúcsmobil csökkenti a valódi otthon elsődleges menedékként betöltött funkcióját. Az alkalmazottaktól sok helyen elvárják, hogy a munkahely elhagyása, a munka befejezése után is elérhetők maradjanak. Egy gyerek, akit társai piszkálnak, zaklatnak, ma már kevés nyugalmat találhat — ha találhat — otthonába hazatérve.
A fiatalok technológiahasználata és mentális egészsége közötti kapcsolat még mindig nem egyértelmű
Úgy tűnik, nem rosszabb a helyzet, mint volt technológia és depresszió terén.
