2. Szűrőn keresztül: mit hall és érzékel a magzat az anyahasban?

Az emberi hallórendszer már a terhesség harmadik trimeszterében, nagyjából a 24. és 28. hét között működőképessé válik. A magzatvizet és az anya hasfalát átlépő hangok ugyan elveszítik az éles magas frekvenciákat, de a beszéd ritmusa, intonációja és dallama szinte akadálytalanul eljut a fejlődő magzathoz. A tudomány ezt az összefoglaló nyelvi jelenséget nevezi prozódiának.

A méhen belüli tapasztalatok miatt az újszülöttek már a születésük pillanatában képesek megkülönböztetni az édesanyjuk hangját egy idegen nőtől. Amikor a szülők a jellegzetes, magasabb hangszínű és dallamosabb beszédmódon szólnak a csecsemőhöz, a babák a dallamívekből azonnal pontosan érzékelik a beszélő érzelmi állapotát és szándékát.

A würzburgi mérések arra mutattak rá, hogy a magzat az utolsó hónapokban nem csupán passzívan hallgatja a külvilág zajait, hanem az agya aktívan rögzíti és elemzi az anyanyelv dallamszerkezetét. A csecsemő tehát nem egy nyelvi szempontból tiszta lappal érkezik a világra, hanem már rendelkezik egy előzetes hangmintázattal. A hangok felismerése és feldolgozása önmagában nagy teljesítmény, de a würzburgi adatok ennél is többet mutattak a korai utánzásról.