3. Miért tudja utánozni a csecsemő a nyelvet a beszéd előtt?

Korábbi fejlődéslélektani kutatások úgy tartották, hogy a csecsemők csak nagyjából 12 hetes koruk után képesek tudatosan utánozni a felnőttek által képzett magánhangzókat. Ennek oka a beszédképző szervek rendkívül komplex izommozgásában gyökerezik. A száj, a nyelv és a garat finomhangolása hónapokig tartó fejlődési folyamat eredménye.

A sírás ezzel szemben lényegesen egyszerűbb fiziológiai mechanizmust igényel az újszülöttől. A síráshang kiadásához mindössze a légzés és a hangszálak mozgásának alapvető összehangolására van szükség. Ez a biológiai egyszerűség teszi lehetővé, hogy a csecsemők már életük legelső napjaiban képesek legyenek a prozódiai elemek akusztikai utánzására.

A sírás dallamformálása tehát a beszédfejlődés legelső, legkorábbi lépcsőfokának tekinthető. A csecsemő a síráson keresztül próbálja ki és gyakorolja a méhben hallott nyelvi mintázatokat, jóval azelőtt, hogy az első gőgicsélő vagy gügyögő hangok megjelennének. A fiziológiai lehetőség adva van, de felvetődik a kérdés: milyen evolúciós előnnyel jár a csecsemő számára ez az azonnali nyelvi igazodás?