A Kabaré egyik leghidegebb jelenetében egy fiatal náci egy sörkertben énekelni kezd, a körülötte ülők pedig fokozatosan csatlakoznak hozzá. Bob Fosse filmjének ereje nem abban áll, hogy azt sugallja: mindenki ugyanazt gondolja, hanem abban, hogy megmutatja, milyen könnyen válik közösségi élménnyé egy kizáró nyelv, amikor a jelenlévők egy része csak sodródik vele.

A közvetlen előzmény az volt, hogy Gyöngyösi István Tisza-képviselő a parlamentben a roma holokauszt áldozatairól emlékezett meg, majd a Fidesz és a KDNP képviselői tapssal és egyperces néma csenddel tisztelegtek. A Mi Hazánk hat jelen lévő képviselője ülve maradt; az ülés szünetében kialakult vitáról korábban részletesen írtunk.

Ábrahám Barnabás posztja már nem a parlamenti gesztusról szólt

Ábrahám Barnabás keddi Facebook-bejegyzése a parlamenti jelenetből indult ki, de gyorsan túllépett azon. A Mi Hazánk politikusa azt írta, hogy a magyarországi romák „egyre pofátlanabbak”, majd azt állította: a roma holokauszt helyett inkább a bűnözés témáját kellene az Országgyűlés elé vinni.

Ezután azoknak a politikusoknak is nekiment, akik bírálták a Mi Hazánk képviselőinek ülve maradását. Bujdosó Andreát, a Tisza frakcióvezetőjét „szörnyetegnek” nevezte, a bírálókat pedig a „magyar haza nettó ellenségeinek” minősítette. Azt is állította, hogy a hatalom megszerzéséért az ország „teljes elcigányosítását” is vállalnák. Ezek Ábrahám politikai állításai, nem bizonyított tények; a poszt leginkább azért lényeges, mert nem egy-egy képviselő döntését, hanem egy egész etnikai közösséget tett célkeresztbe.

Toroczkai a házszabályra hivatkozott, Ábrahám mondataira nem ez a válasz

Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke az ülve maradás kapcsán azt közölte: pártja „minden üldözött honfitársunk előtt fejet hajt”, ám szerinte ezúttal Magyar Péter ismételt házszabálysértése miatt nem álltak fel. Ez a magyarázat a parlamenti gesztusra vonatkozott, nem Ábrahám Barnabás későbbi, romákról szóló kijelentéseire.

A két ügyet ezért nem érdemes egybemosni. Az egyik ellenőrizhető tény, hogy hat Mi Hazánk-képviselő nem csatlakozott a néma főhajtáshoz. A másik Ábrahám bejegyzése, amelyben a roma közösséget általánosító és sértő módon írta le, miközben a Tisza politikusainak feltételezett négyszemközti véleményéről is bizonyíték nélkül fogalmazott meg állításokat. A nyilvánosságra került beszámoló alapján nem derül ki, hogy a Mi Hazánk vezetése miként értékeli saját vármegyei elnökének szavait.

A sörkerti dal és a politikai mondat között nem történelmi egyenlőség, hanem nyelvi figyelmeztetés van

A Kabaré sörkertjelenete nem azért fontos itt, mert a mai parlamenti vitát egy múltbeli diktatúra történetével lehetne azonosítani. Nem lehet. A film jóval többet kérdez annál, mint hogy ki állt fel, ki maradt ülve, vagy ki kiabált hangosabban: azt mutatja meg, mikor fordul át a politikai indulat olyan beszédmóddá, amely már nem konkrét döntésekről, hanem csoportok tulajdonságairól beszél.

Kapcsolódó cikk

Magyar Péter közölte, hogy amíg a Mi Hazánk nem kér bocsánatot, nem állnak szóba velük

A jelenetben az ének nem érvel, hanem hangulatot szervez. A közönségnek nem kell egyetlen részletes programot sem elfogadnia ahhoz, hogy egyre több ember álljon be a refrén mögé. Ugyanezért súlyosabb Ábrahám Barnabás posztja annál, mint amit egy szokásos parlamenti szóváltás jelentene: nem kizárólag a Mi Hazánk hat képviselőjének döntését védi, hanem a romákról tesz kollektív, sértő kijelentést.

A 24.hu beszámolója szerint Ábrahám azt is a posztjába írta, hogy a Mi Hazánk képviselői az ülve maradással az „emberi szabad akaratot” alkalmazták. Egy parlamenti megemlékezésen való részvételről valóban lehet politikai vita. Ám az, hogy valaki ezt a vitát egy etnikai közösség megbélyegzésére használja fel, már nem a szabad akarat filozófiai kérdése, hanem a közéleti felelősségé.

A Kabaré jelenetében a kérdés végül nem az, ki kezdte el a dalt, hanem az, ki és miért kezd vele együtt énekelni. A mostani ügyben is ez marad nyitva: lesz-e egyértelmű politikai válasz arra, hogy egy roma holokausztról szóló megemlékezés utáni vita meddig terjedhet, és hol kezdődik az a nyelv, amely már emberek millióit teszi egyetlen sértő mondat tárgyává.