Miről szól az eredeti hír?
Az Országgyűlés hétfői ülésén Gyöngyösi István, a Tisza képviselője beszélt a roma holokauszt áldozatairól. Felszólalása után a Tisza, a Fidesz és a KDNP politikusai felálltak, a Mi Hazánk jelen lévő képviselői azonban ülve maradtak. A konfliktus másnap sem zárult le: a Mi Hazánk képviselőinek keddi gesztusa újabb vitát indított arról, mit jelent a részvétel egy parlamenti megemlékezésen.
Toroczkai László azt mondta, nem az áldozatok előtti tiszteletet utasították el, hanem az előre be nem jelentett felállást tartották házszabályellenesnek:
„Minden embertársunk esetében, akit a származása miatt meggyilkoltak, én fejet hajtok, és elítélem az összes ilyen erőszakot. Egyetlenegy dolog miatt nem álltunk fel: amióta ön a miniszterelnök ebben az országban, soha a magyar demokrácia történetében annyi házszabálysértés nem történik, mint amit ön és a frakciója csinál.”
A házszabálysértés Toroczkai állítása; az idézett indoklás önmagában nem bizonyítja, hogy a megemlékezés valóban szabályt sértett.
Kapcsolódó cikk
A szünetben készült videón Bujdosó Andrea a Mi Hazánk padsoránál, indulatosan beszél Toroczkaiékkal, ám a közlésből a szóváltás teljes tartalma nem ismerhető meg.
A tanúságtétel nem puszta formaság
Az 1985-ös Shoah nem archív képekkel rekonstruálja a holokausztot. Lanzmann hosszú beállításokban mutatja a túlélők, szemtanúk és elkövetők arcát, miközben beszélni kezdenek, megakadnak vagy hallgatnak. A néző így nem egy lezárt történelmi anyagot szemlél: jelen idejű tanúvá válik, akinek végig kell hallgatnia a vallomást.
A parlamenti ügyben a formális szerepek tiszták: Bujdosó a Tisza, Toroczkai a Mi Hazánk frakcióvezetője. A döntés azonban néhány másodperces és jelképes volt: felállni vagy ülve maradni.
A Mi Hazánk az eljárásra hivatkozott, a következményt viszont az áldozatokról szóló megemlékezés és a nyilvánosság viselte, mert a vita középpontjába az emlékezés helyett a pártok magatartása került.
A párhuzam határa világos: a Shoah az európai zsidóság megsemmisítéséről szól, és nem bizonyít semmit a képviselők szándékáról. Arra viszont pontosan rámutat, hogy a tanúságtételhez a jelen lévők viselkedése is hozzátartozik. Az Index által közölt videót kommentáló Orbán Balázs ezt már a parlamentarizmus állapotáról szóló jelenetként keretezte: „A kormánypárti (!) frakcióvezető artikulálatlanul üvölt a parlamentben a szélsőjobboldali frakcióvezetővel. Eddig ilyen jeleneteket csak olyan »egzotikus« országokban láttunk, ahol olyan nagyon mély hagyománya nincs a parlamentarizmusnak. Hát, most megérkeztünk ide.”
A nyitott kérdés mégsem az, melyik párt tudja erősebben felhasználni a felvételt. Hanem az, hogy a következő megemlékezésen ismét a padsorokat figyeli-e majd mindenki, miközben a tanúságtétel tárgya megint kikerül a képből.