A Mi Hazánk roma holokauszt-megemlékezése kedden már felállította a párt jelen lévő képviselőit, miközben Dúró Dóra és Novák Előd csak később, a szavazásokra érkezett az ülésterembe. A Születésnap című film családi vacsorájának rendre visszaállított szertartásán keresztül értelmezzük, miként ütközött a parlamenti protokoll az emlékezés erkölcsi tétjével, és miért nem zárta le a konfliktust a másnapi közös gesztus.

Miről szól az eredeti hír?

Az Országgyűlés 2026. augusztus 11-i rendkívüli ülését egyperces néma csenddel kezdték a roma holokauszt áldozataiért. Toroczkai László, Apáti István, Szabadi István és Dócs Dávid felállt; Dúró és Novák nem volt bent. A jelenet előzménye a hétfői ülve maradás és Toroczkai magyarázata: akkor a teljes frakció megtagadta a Tisza egyik képviselőjének spontán felhívását.

Toroczkai szerint az indítvány azért volt elfogadhatatlan, mert „képviselő nem kérhet ilyet felszólalás közben, ez házszabályellenes volt”. A keddi megemlékezést már a frakcióvezetők konszenzusa előzte meg; Hallerné Nagy Anikó alelnök szerint a téma komolysága közös kezdést kívánt.

A Születésnap vacsoráján is újra meg újra a ceremónia rendje próbálja felülírni azt, ami elhangzott. Itt a szabályosan megszervezett második gesztus láthatóan megváltoztatta a viselkedést, de nem döntötte el, hogy a hétfői ülve maradás pusztán eljárási tiltakozás volt-e.

A Születésnap rendje helyreállt, a bocsánatkérés elmaradt

Toroczkai kedden politikai támadásnak nevezte az ügyet. Magyar Péter azt mondta, a párt hétfőn „több ezer meggyilkolt honfitársunk és a túlélők emlékét, valamint a leszármazottakat gyalázta meg a tettével”, majd túlélői visszaemlékezéseket olvasott fel. A 24.hu eredeti tudósítása szerint a Mi Hazánk még nem válaszolt arra, miért hiányzott Dúró és Novák a megemlékezésről.

A két képviselő a határozathozatalokra már visszatért. Magyar viszont határt húzott: „Amíg önök nyilvánosan nem kérnek bocsánatot, addig önökkel nekünk nincs miről beszélni.” Ahogy a Születésnap asztalánál, a helyek elfoglalása itt sem azonos a közös történet elfogadásával: a protokoll rendezte a testtartást, az emlékezet vitáját nem.