„Szinte gyalázatosan primitív üzenetekkel" – a Fidesz egyik legismertebb ideológusa most nyilvánosan elszámolt azzal, hogyan veszítette el a párt a saját szavazóit

Fricz Tamás politológus, a CÖF és a Békemenet egyik alapítója a Magyar Nemzetben tette közzé a Fidesz–KDNP április 12-i választási vereségének elemzését. A cikk hangvétele meglepő: nem a külső ellenséget okolja, nem Zelenszkijt, nem a médiát, nem a gyűlöletkampányt – hanem belülről bontja fel azt, ami évek alatt fokozatosan tönkrement. „Hogyan jutottunk el a polgári, öntudatos Magyarország víziójától a mai hatalomgyakorlásig, hogyan jutottunk el a »Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!« jelszavától a »Hallgass a zsebedre, szavazz a Fideszre!« illúziótlan és ormótlan kampányszlogenjéig?” – teszi fel a kérdést Fricz, aki a kilencvenes évek rákosszentmihályi tervező összejöveteleit idézi, ahol Granasztói György, Schmidt Mária és Jankovics Marcell társaságában egy öntudatos, szabad polgárokra épülő Magyarországot vizionáltak.

Az akkori elképzeléssel szembeállítja a jelent. Állítása szerint „fokozatosan eltűnt a polgári Magyarország, s helyette az újgazdagok, a szolidaritást hírből sem ismerő vadkapitalista »elit« vette át a hatalmat a háttérben, miközben a politikai elitünk a nemzetközi »meccseit« játszotta le és harcolta végig.” A töréspontot a 2002-es vereséghez köti – szerinte akkor vontak le egyesek olyan következtetéseket, amelyek végső soron elvezettek a mostani bukáshoz.

A muglik és a „hálátlan csőcselék"

Fricz szerint a 2002-es vereség után „voltak olyan személyek a Fideszben, akik úgy gondolták, hogy a nép egy hálátlan csőcselék, akikre másképp nem lehet hatni, csak ha betömjük a szájukat kajával, bér- és nyugdíjemeléssel, s máris nyüszítve jönnek utánunk.” Ez a szemlélet – állítja – fokozatosan átitatta a párt egész gondolkodásmódját. Ahol egykor öntudatos polgárokkal tárgyaló, velük egyezkedő politikusokat képzeltek el, ott végül „muglikat”, ostoba nyárspolgárokat és kádári kispolgárokat kezdtek látni az állampolgárokban.

A kormányzást is ennek szellemében alakították: lemondtak arról, hogy a civil társadalomban gondolkodjanak, és a polgári köröket – amelyek „óriási ötletnek számítottak” – elveszni hagyták. „A belpolitikát ellepte az öncélú gőg és elitizmus” – írja Fricz, hozzátéve, hogy a 2010-es kétharmados győzelem után a teljes polgári Magyarország azt várta, hogy a régi vízió megvalósul. Egy ideig működött is – de aztán valami megtört.

„Felnőttként kellett volna szólni hozzájuk"

Fricz nem kíméli a kampányt sem. Szerinte „felnőttként, polgárként kellett volna kezelni az elmúlt években, s főleg az elmúlt kampányban a táborunkat és a bizonytalan szavazókat, de még a tiszás szimpatizánsokat is.” Ehelyett „szinte gyalázatosan primitív üzenetekkel lebutították az embereket” – és ez visszaütött. „Az emberek nem ostobák, és ha ennek megfelelően szólnak hozzájuk, az őket is megemeli” – fogalmaz a politológus, aki ezzel implicit azt mondja: a Fidesz saját szavazóit is lenézte.

A vereség természetességét is elismeri: Helmut Kohlt idézi, akit 1998-ban azért váltottak le, mert „elkopott”, nem azért, mert katasztrófa állt volna be. „Danke Helmut – aber es reicht” – ez volt az akkori kampányszlogen. Fricz szerint a természetes elkopás mellett a Fidesz nagy hibái is kellettek a vereséghez, és a kettő együtt vezetett oda, ahol most vannak.

„Végre valóban legyen így! S akkor újra egy jobb, polgári Magyarország felé indulhatunk el" – zárja Fricz Tamás az elemzését, egy olyan mondattal, amely egyszerre szól reményről és beismerésről: az elmúlt 16 évben ez a polgári Magyarország nem valósult meg.

Fricz Tamás elemzése azért különleges, mert nem egy ellenzéki kritikus, hanem a rendszer egyik belső építője írta. A CÖF alapítója, aki éveken át szervezte a Békemeneteket, most ugyanazokat a szavakat használja a Fidesz vereségének leírásakor, amelyeket az ellenzék évek óta hangoztatott. Ez nem csupán önkritika – hanem annak elismerése, hogy a polgári Magyarország víziója, amellyel a Fidesz egykor megnyerte a szavazók szívét, valahol az úton elveszett. Hogy ezt a veszteséget be lehet-e hozni, az a következő évek kérdése.