Minden idők legnagyobb hatású könyveinek százas listáját állították össze a BBCáltal felkért szakértők. Az alábbi listánkon a 10 legjobb excentrikusokról szóló regényt tárjuk elétek.
A kizárólag angol nyelven írt alkotásokat tartalmazó válogatás tíz különböző kategóriában sorol fel tíz olyan fikciós művet, amelyek a testület szerint az elmúlt 300 évben a legnagyobb hatást gyakorolták életünkre és gondolkodásunkra.
A tíz kategória – identitás, romantikus, kalandregény, élet-halál-másvilág, politika, társadalom, gyermek- és ifjúsági, család és barátság, krimi, szabályszegők – legjobbjait mi is közzétesszük egy rövid ismertető leírással.
A 100-as korábbi TOP10-es listái: TOP10 identitáskereső regény, TOP10 szerelmes regény, TOP10 fantasy regény, TOP10 politikai regény, TOP10 társadalmi témájú regény, TOP10 kalandregény, TOP10 ifjúsági regény, TOP10 családregény, TOP10 krimi és háborús regény.
A BBC utolsó listája eredetileg a „szabályszegők” címkét kapta. Olyan műveket válogattak ebbe az összeállításba, amelyek főszereplői szimpatikus vagy ellenszenves különcök, bolondok, az elfogadott normákhoz nem idomuló személyiségek.
John Kennedy Toole: Tökfilkók szövetsége (A Confederacy of Dunces)
„Ha egy igazi lángész bukkan fel a világban, nyomban felismerheted arról, hogy a tökfilkók mind szövetkeznek ellene.” Erre a Jonathan Swift-idézetre reflektál a tragikus sorsú amerikai szerző regényének címe.
A kéziratot rengeteg visszautasítás után, kitartó küzdelem árán csupán 1980-ban, 11 évvel az író öngyilkossága után tudta édesanyja kiadatni. Hogy sikerült fiának posztumusz elégtételt szolgáltatni, mutatja az 1981-ben megítélt Pulitzer-díj, valamint az a tény, hogy ma már az amerikai irodalmi kánon részévé vált a kultikus regény. A Tökfilkókat a New Orleans-i dialektus és a város legjobb ábrázolásának is tartják.
Kennedy Toole (ön)ironikus pikareszk regényében megalkotta a modern irodalom egyik legellenszenvesebb és legszerencsétlenebb alakját, akit ma bizonyára tipikus incelnek tartanánk. Ignatius J. Reilly harmincas éveiben járó, lusta, kövér, mizantróp, aki az anyjával él New Orleans-ben a ’60-as évek elején. A kudarcaiért a felsőbb hatalmakat hibáztatja, szülővárosát még sosem hagyta el, mégis világmegváltó terveket dédelget. A karaktert egy különc egyetemi tanáráról és önmagáról mintázta az alkotó. A modernkori Don Quixote önéletrajzi epizódokon alapuló kalandait Göncz Árpád fordításában ismerhetjük meg magyarul.
Herman Melville: Bartleby, az írnok (Bartleby, the Scrivener)
Rendkívül izgalmas, kalandos életet élt az amerikai szerző, majd ezeket az élményeit meg is írta. Hajókon szolgált matrózként, dolgozott bálnavadászként – egyszer azt nyilatkozta, hogy a bálnavadász hajó volt számára a Yale és a Harvard. Ehhez kapcsolódó élményeit legismertebb művében, a Moby Dick-ben örökítette meg.
Élt polinéz bennszülöttek között a trópusokon, további egzotikus országokban, bejárta Európát és Kis-Ázsiát – a legtöbb műve hajókon vagy idegen országokban, trópusi tájakon játszódik.
Ezekkel a művekkel teljesen ellentétben áll az 1853-ban megjelent Bartleby, az írnok világa, a New York-i Wall Streeten található ügyvédi iroda. A történetet mesélő ügyvéd felvesz egy kiválóan dolgozó, de rejtélyes, zárkózott írnokot. Amikor az ügyvéd kioszt rá egy egyszerű másolási feladatot, az írnok udvariasan megtagadja a végrehajtását, és elkezd egyre különösebb módon viselkedni. Az ügyvéd meg akarja érteni beosztottját, csendes lázadását – vajon sikerül neki feltárni a titkot, ha létezik egyáltalán? Magyarul nem jelent meg.
Craig Thompson: Habibi
Thompson 2004-ben kezdett el dolgozni a képregényen azzal a céllal, hogy a nyugati közbeszédben jellemző kriminalizálás helyett közelebb hozza az emberekhez az iszlámot. A közel 700 oldalas munka, amely végül 2011-ben jelent meg, kilenc fejezete különböző képi stílusban készült, amelyet mind az arab kalligráfia ihletett. Habibi egy mai, de képzeletbeli keleti országban található, ahol a Koránból vett történetek keverednek az alkotó fantáziájával.
A főszereplő két rabszolgagyerek, Dodola, és Zam. Megszöktek, a véletlen összehozta őket a sivatagban, a kettejük kapcsolata pedig folyamatosan változik, ahogy nőnek fel. A műről alkotott vélemények gyakorlatilag csak szélsőségesek: az biztos, hogy senkit sem tud közömbös maradni iránta.
Az angolszász sajtóorgánumok többségében remek kritikákat kapott a mű, a The Independent egyik kritikusa például egyenesen azt jósolta, hogy a Thompsonnak nemcsak a képregényalkotók, hanem a legkiválóbb kortárs írók, a Habibinek pedig a klasszikusok között van a helye. Egy olvasó szerint az emberek teljes világlátására felforgató hatással van. Mások viszont szexistának és rasszistának nevezték. A The New York Times zagyvaságnak, olyan fantasy-nak nevezte, amit az ember még fantáziálni is szégyell. Magyar fordítása nincs a műnek.
Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő (How to be Both)
A skót szerző 2014-ben megjelent regényét többek között Booker-díjra is jelölték. A főszereplő George, egy 16 éves, cambridge-i kamaszlány és egy valóságban is létezett személy, Francesco del Cossa, ferrarai reneszánsz festő.
A könyvet két változatban publikálták: az egyikben a lány története olvasható először, a másikban pedig a festőé. George, akinek anyja váratlan halála után öccsével és alkoholista apjukkal is foglalkoznia kell, terápiára jár.
Visszaemlékszik, amikor anyjával Ferrarában jártak del Cossa freskóit megnézni. A két teljesen más korban, térben élő ember sorsa, identitása összefonódik a művészet által. Mesterházi Mónika fordításában merülhetünk el a kettős narratívának köszönhetően igazán különös olvasmányélményt ígérő regényben.
Virginia Woolf: Orlando
Hogyan lesz egy 1580 körül, az Erzsébet-korban született kisfiúból egy harminchat éves családanya 1928-ban? És mi történik a kettő között? Szürreális, könnyed játék, humoros hangnemben, több élet, korszakok, országok, találkozások ismert történelmi személyekkel, nemek közötti váltás, a nőben élő férfi és a férfiben élő nő vizsgálata, összefüggéstelen(?) patchwork-történetek, amelyekre fokozottan igaz, hogy végül annyi olvasat áll össze belőle, ahányan és ahányszor olvassák. Az írónő 1928-ban kiadott művét Szávai Nándor fordításában olvashatjuk magyar nyelven.
Angela Carter: Esték a cirkuszban (Nights at the Circus)
A mágikus realizmushoz vonzódó angol feminista szerző a The Times által összeállított 1945 utáni legjelentősebb angol írók listáján az előkelő tizedik helyet foglalja el. Mesebeli alakokkal és állatokkal teli pikareszkregénye 1984-ben jelent meg.
A főszereplő egy fantasztikus légtornásznő, Sophie Fevvers, akinek állítólag szárnyai vannak, azért képes a bravúros cirkuszi mutatványokra. De ne egy kecses, elegáns hölgyre gondoljunk: Fevvers egy rendkívül ellenszenves, megtermett, pénzsóvár artista.
Őt szeretné leleplezni az amerikai oknyomozó riporter, Jack Walser, akinek Fevvers interjút ad kalandos életéről. Majd a férfi beáll bohócnak a cirkuszba és elmegy turnéra a társulattal, hogy közelről leshesse meg Fevvers titkát. Mesés kalandok a századfordulón Londonban és Európában –valóság vagy illúzió? Feminista társadalomkritika vagy felnőtteknek szóló szerelmi meseregény? Bényei Tamás fordításában mindez kiderül.
George Orwell: 1984 (Nineteen Eighty-Four)
Az angol szerző Eric Arthur Blair néven született Indiában. Az Állatfarm mellett az 1984 a legismertebb regénye, 1949-ben jelent meg. A Le Mond által 1999-ben összeállított, – erősen frankofón – listára is bekerült az évszázad 100 legemlékezetesebb könyvei közé. Orwell eredetileg Az utolsó ember Európában (The Last Man in Europe) címet adta művének, a kiadója javaslatára változtatott rajta.
A szerző nevét – „orwelli világ” – az autoriter rezsimek leírására jelzőként használjuk, a cím évszáma, a 101-es szoba, „a Nagy Testvér figyel téged!” szlogen mind ikonikussá, a mai napig is gyakran emlegetett, közismert szimbólummá vált. Számtalan további alkotást ihletett mind a pop-, mind a magas kultúrában, valamint a médiában (Big Brother valóságshow) a regény.
A disztópiaregény sokkolóan ábrázolja azt az embertelen, szürke és fullasztó totalitárius diktatúrát, amelytől a második világháború után, a hidegháború időszakában a nyugati társadalmak rettegtek, és amely akár meg is valósulhatott volna. Az 1984-ben minden alárendelődik a Párt érdekeinek és a mindentudó Nagy Testvérnek: a cél az egységsugarú bólogató zombitársadalom létrehozása lebutítással, pártpropagandával, a történelmi tények meghamisításával. Winston Smith-nek, a főszereplőnek épp az a feladata az Igazságügyi Minisztériumban, hogy a pártérdekek szerint megmásítsa a tényeket. Ő az utolsó gondolkodó ember, aki felveszi a kilátástalannak tűnő harcot a Párt ellen. Szíjgyártó László fordította magyarra az idővel egyre csak aktuálisabbá, sok esetben meg is haladottá váló alkotást.
P. G. Wodehouse: Psmith mint újságíró (Psmith, Journalist)
A Magyarországon is rendkívül népszerű brit szerző neve összeforrt az időtálló angol humorral. Szórakoztató regénye először folytatásokban jelent meg egy folyóiratban 1909-ben, majd hat évvel később adták ki könyv formátumban. Rupert Psmith az író egyik visszatérő figurája, ezen kötet pedig a harmadik a négyrészes sorozatban. Psmith legfőbb képessége, hogy minden szituációban meggyőző könnyedséggel képes kidumálni magát. Mindezt pókerarccal, így aztán senki nem tudja, tréfál-e vagy komolyan gondolja.
Hősünk elkíséri az egyetemi barátját, Mike-ot New Yorkba egy krikett-kupára. Ott aztán, ahogy azt már a Wodehouse-i univerzumokban megszokhatta az olvasó, a főszereplő viccesebbnél viccesebb szituációkba keveredik.
Most éppen egy kis újságnál, a Cozy Moments-nél (Meghitt pillanatok) találja magát, és újságíróként belekeveredik a gettóban élő főbérlők, boxolók és gengszterek belviszályaiba. Balogh Barna fordítása szerezhet vidám pillanatokat a magyar olvasóknak.
Salman Rushdie: A mór utolsó sóhaja (The Moor’s Last Sigh)
A Nobel-díj kivételével szinte nincs is olyan rangos irodalmi elismerés, amelyet a brit-indiai szerző ne nyert volna el mintegy fél évszázados pályafutása alatt. A mór utolsó sóhaja, egy indiai család négy generációjának évszázadot átfogó története 1995-ben jelent meg.
Egy valamit nem találunk Rushdie művében: „normális”, hétköznapi embereket. Egy különcöktől hemzsegő család története bontakozik ki az olvasó előtt a mágikus realizmus eszközeivel: a központi karakter, egyben narrátor, Moraes, a Mór kétszer gyorsabban öregszik a többi embernél.
A történet egyik szála az ő excentrikus festőművész anyjához, valamint az életében jelentős szerepet játszó nőkhöz fűződő viszonyának feltárása. A Rushdie-féle Száz év magányt Greskovics Endre fordította.
Audre Lorde: Zami: A New Spelling of My Name
Az amerikai költőnő 1982-ben megjelent önéletrajzi regényével új műfajt teremtett: a szerző „biomitográfiának” nevezte el az önéletrajzi, történelmi és misztikus elemeket kombináló alkotását. A Zami szó a karibi szigetvilágban olyan női közösséget jelent, akik barátnőkként és szeretőkként együtt dolgoznak.
Lorde a könyv elején kifejti, hogy az erejét leginkább az életében fontos szerepet játszó nőknek köszönheti, többek között az ő részletes portréjuk a könyv.
Hová jut a világban a ’30-as-’40-es években, fekete vak kislányként a Harlemben felcseperedő szerző, akinek az első élményei az elszigeteltség, kirekesztettség, rasszizmus? Milyen volt a viszonya anyjával, testvéreivel, barátnőivel, szerelmeivel? Hogy élt Amerikában a leszbikus közösség? Minderre választ ad a költőnő izgalmas életútja, de csak az angolul tudóknak, magyarul ugyanis nem adták ki.