Orbán Viktor 2010 óta egyetlen ellenfelét sem nevezte „liberálisnak” anélkül, hogy ne lett volna mögötte politikai tartalom: a liberális jelző nála sosem egyszerű politikai kategória volt, hanem ellenségkép, amely körülhatárolta, kik tartoznak a „nemzethez” és kik nem. Ezért különösen figyelemre méltó, hogy most – a saját vereségét feldolgozó levélben – ugyanezt a szót használja az új kormányra. Nem azzal minősíti a Tisza Pártot, hogy „baloldali” vagy „ellenzéki” vagy „új” – hanem azzal, hogy liberális. Ez egyszerre önmeghatározás és keretezés: ha az ellenség liberális, akkor a Fidesz – természetesen – nemzeti.
Kapcsolódó cikk
A Telex szerdán jutott a Fidesz tagságának küldött levél birtokába, amelyet Orbán Viktor a keddi választmányi ülés után írt. A levélben megköszönte a kampányban végzett munkát, kijelölte a párt jövőbeli politikai irányait, és röviden összefoglalta a választmányi ülésen történteket. Azt is közölte, hogy pártelnöki mandátumát visszaadta az Országos Választmánynak – de a kongresszusig ellátja az elnöki teendőket. A kongresszust június 13-ra hívták össze.
„Liberális kormányzás és nemzeti ellenzék – ez az új felállás"
A levél legfontosabb mondata rövid és egyértelmű: „Liberális kormányzás és nemzeti ellenzék. Ez az új felállás. Ebben a térben kell végeznünk a munkánkat.” Ezzel Orbán Viktor nemcsak a Fidesz új szerepét jelölte ki, hanem a következő évek politikai narratíváját is: a küzdelem nem egyszerűen kormány és ellenzék között zajlik majd, hanem liberálisok és nemzeti oldal között. Ez a keret ismerős – lényegében ugyanaz, amit a Fidesz az elmúlt 16 évben alkalmazott, csak most ellenzékből.
Kapcsolódó cikk
A levélben Orbán azt is írta, hogy a parlamenti frakciót is ennek szellemében szervezték át – ami arra utal, hogy a Fidesz ellenzéki munkájának kommunikációs és politikai iránya már meghatározott, még mielőtt az új kormány megalakult volna. A „nemzeti vívmányok megvédése” mint feladat szintén ismert retorikai fordulat: azt sugallja, hogy a Fidesz nem vereséget szenvedett szereplőként, hanem örökséget védő közösségként tekint magára.
Mit jelent a „liberális" jelző a Fidesz szótárában?
Orbán Viktor rendszeresen használta a liberális jelzőt pejoratív értelemben: a „liberális demokrácia” az ellenség rendszere volt, a „liberális média” az ellenséges sajtó, a „liberális elit” a NER-rel szembeni erők összefoglaló neve. Azzal, hogy most a saját politikai valóságát is ebbe a keretbe helyezi – „liberális kormányzás” érkezik –, Orbán egyúttal visszaigazolja azokat a kritikusait, akik szerint a Fidesz sosem akarta megérteni, miért vesztett: ha a győztes liberális, akkor a vereség nem a saját hibák következménye, hanem egy ideológiai küzdelem egyik fordulata.
Kapcsolódó cikk
Arra a kérdésre, hogy a „nemzeti oldal” kifejezés kirekesztő-e és hozzájárult-e a vereséghez, Orbán szerdán azt mondta: nem. „A nemzeti oldal kifejezés indokolt, itt vannak a hazafiak, nem vitatjuk el másoktól azt, hogy másképpen definiálják magukat” – fogalmazott, ezzel jelezve, hogy a szimbolikában és a keretezésben semmi sem változik.
Orbán Viktor levele kimondja, amit sokan vártak: a Fidesz nem megújulni akar, hanem megvédeni – és az ellenzéki szerepet ugyanolyan politikai nyelvezeten tölti majd be, mint amilyennel kormányzott.
A levél politikai súlya abban rejlik, amit nem tartalmaz: önkritikát, a vereség belső okainak elemzését, vagy annak jelzését, hogy a Fidesz bármit is másképpen csinált volna. A „liberális kormányzás és nemzeti ellenzék” formula egy olyan jövőképet vázol fel, amelyben a párt ugyanolyan logikával működik majd ellenzékből, mint amilyennel 16 évig kormányzott – azzal a különbséggel, hogy most nem ők osztják a lapokat. Hogy ez a stratégia 2030-ra elég lesz-e, azt a kongresszus és az azt követő hónapok döntik el. Orbán Viktor azonban most nemcsak a Fidesz tagjainak írt – hanem a saját jövőjéről is üzent.
Kapcsolódó cikk