Címke
Bársony István, a Latarka Galéria vezetője ismét nagy fába vágta a fejszéjét, mégpedig a vonal mint eszköz és kifejezési mód bemutatására, neves kortárs alkotók művein keresztül. Magát a fogalmat sem egyszerű behatárolni, meghatározni, mert valójában megfoghatatlanul létező forma, ám mégis a képzőművészeti ágak meghatározó eszközévé vált. Haladjunk tehát a Vonalak mentén!
Aki pedig mindezt festményekké formálja: Csurka Eszter „összművész”, ahogy az Art Portal lexikonja fogalmaz. És ez teljesen híven tükrözi Csurka munkásságát, hiszen nem csak festő, hanem fotós, szobrász, performer, rendező, színész és díszlettervező is. Az Iparművészeti Főiskolán fotót és alkalmazott grafikát tanult és emellett előszeretettel látogatta a Színművészeti Egyetem rendező-operatőr szakát. Budapesten él és alkot.
A rendet mindig a káosz előzi meg. De ha állítunk a fókuszon, és nem veszünk bele a részletekbe, és úgy szemléljük, mint az asztronauta, amikor a Földet nézi a megfelelő nézőpontból, akkor meglátjuk a káoszból kiemelkedő, tökéletesen megkomponált egészet. Lépjünk ki most a megszokott klisékből és ugorjunk fejest a Bánki Ákos által megálmodott kibillentett világba!
Csodálatosan gazdag magyar irodalmunk remekeihez nem túl gyakran nyúlnak a színházak, ami igen sajnálatos. Ám ha mégis, akkor abból legtöbbször, egészen kiváló előadások születnek, mint például a Spirit színház minőségi munkája, Szabó Magda Az ajtó című darabja.
