2026 márciusának végén egy korszak zárult le a magyar kultúrában, amikor a hírügynökségek közölték: elhunyt Nádasdy Ádám, a kortárs magyar irodalom és nyelvészet egyik legmeghatározóbb alakja.
Az idén 9. alkalommal megrendezett Szín-Tár elsődleges missziója, hogy összehozza a magyarországi és a határon túli magyar színművészeti egyetemek hallgatóit. Erre öt nap állt rendelkezésre, amelyek során öt különböző egyetem színinövendékei mutatták be vizsgaelőadásaikat.
Valentin-napra esett a Spirita Társulat Bethlen Téri Színházban rendezett #SzentivánéjiÁlom című előadásának a bemutatója. Nyilván nem véletlenül. Az életteli előadás tele van optimizmussal, lelkesedéssel. A szereplők megfiatalodnak ebben az energia gócban, már-már tinédzsereknek tűnnek. Ebből fakadóan a Facebook-generáció nyelvén megszólaló előadás két irányba megy el. Az egyik a dinamikus, minden unalmat nélkülöző, remek rendezői megoldásokkal felajzott színpadi jelenlét, a másik pedig a tétova gesztustalanság, amiben kevés hangsúllyal és csupasz eszköztárral dolgoznak a színészek.
William Shakespeare királydrámái annyira menők (és egyesek szerint örök értékűek), hogy Friedrich Dürrenmatt is úgy vélte, 1968-ban is érdemes a János király szövegéhez nyúlni. A saját, 20. századi körülményeihez alakította azt – így lett Shakespeare tragédiájából egy politikai komédia. Ezt a néhány évtizeddel ezelőtt született művet vette elő a Szegedi Nemzeti Színház, és próbálta újra átdolgozni. Egy biztos: Keszég László János királya messze áll mindkét említett etalon-drámától és azok koncepciójától.