Hőmérséklet, élelmiszerbiztonság és az olasz gyökerek átalakulása
A csirkemellek átsülését nem szabad szemmértékre bízni: az instant maghőmérőnek a hús legvastagabb pontján legalább 74 Celsius-fokot (165 Fahrenheit) kell mutatnia. Ez a határérték garantálja, hogy a csirke szaftos maradjon, de mikrobiológiai szempontból teljesen biztonságossá váljon a fogyasztása.
Az elkészült fogás a forrás szerint legfeljebb négy napig tárolható hűtőszekrényben, ami pontosan egybevág az amerikai mezőgazdasági minisztérium, a szakmai hátteret biztosító USDA FSIS hivatalos élelmiszerbiztonsági irányelvével.
Bár a fogás nevében Parma városa sejlik fel, a gasztrotörténeti kutatások szerint a Chicken Parmesan nem Olaszországból származik, hanem a 20. század elején alakult ki az Egyesült Államokban élő olasz bevándorlók konyháiban.
Dél-Olaszországban a hús luxuscikknek számított a szegényebb rétegek konyhájában, a cucina poverában, ezért padlizsánt használtak; a tengerentúlon megtelepedők viszont az olcsóbb és bőséges amerikai húsellátás miatt váltottak csirkére a Paesana Food History archívuma alapján.
Amerikai gasztronómiai történészek és séfek konszenzusa szerint az étel az észak-olasz panírozott borjúszelet, valamint a dél-olasz sajtos-paradicsomos padlizsán fúziójaként jött létre, és az 1950-es években jelentek meg az első nyomtatott receptjei.
A bevált konyhai eljárás ráadásul nemcsak csirkével működik: a növényi étrendet követők számára tofuszeletekkel és más különleges alapanyagokkal is adaptálható.
