A végtelenségig polarizált társadalmakban, a közösségi médiában, a koronavírus, a populizmus és a konteók korában egyre fontosabbá válik, hogy meg tudjuk különböztetni a tényeket az álhírektől. Felértékelődik tehát, hogy felismerjük, ha hibás vagy gyenge érveléssel meg akarnak vezetni bennünket.
Ne hagyd magad átvágni!
Szélsebesen változó, egyre bonyolódó világunkban számos új problémával találjuk szembe magunkat vagy kezdünk el másképp gondolkodni egy-egy fontos témáról: a közösségi média szerepe, elnémítás kultúrája, a fehérek kiváltságai, a kisebbségek jogai. Az építő jellegű viták, okos társadalmi párbeszédek egyik feltétele a vitakultúra, amelynek alapvető része, hogy logikusan érveljünk.
Ha érveket ütköztetünk, kevesebb frusztrálóbb dolog létezik annál, amikor érezzük, hogy vitapartnerünk hibásan gondolkodik, de nem tudjuk beazonosítani a hibát. Ez a gyakori, jól ismert logikai bukfencek esetén ritkán fordul elő. Ilyen például a személyeskedés, amikor a gondolatai helyett valakit személyéhez köthető bírálatokkal kritizálunk.
Trump-ellenes óriásplakátokkal fogadták az elnököt Clevelandben
Szeptember 29-én zajlott az első televíziós vita Donald Trump és Joe Biden között az amerikai elnöki választási kampányban. A két elnökjelölt az Ohio állambeli Clevelandben találkozott egymással, ahol néhány eltökélt művész már hónapok óta lázasan készült az eseményre. A helyi Artists United for Change (Művészek Közösen a Változásért) elnevezésű szervezet plakátkampányt indított az Ohióhoz hasonló „billegő államokban”, Arizonában, Michiganben, Wisconsinban és Pennsylvaniában.
De ha valaki azt mondja, hogy „a szélsőbaloldal kommunista, a szélsőjobb meg fasiszta, ezért az igazság valahol középen van”, már nehezebb belekötni. Lehetséges, hogy valóban a mérsékelt megoldás a helyes, de csak azért, mert két szélsőség létezik, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az igazság középütt keresendő. Ha tehát az egyik ember szerint az ég kék, a másik szerint pedig sárga, akkor abból nem az következik, hogy valójában zöld, írja a Big Think.
Lássuk, milyen további hibás gondolatmenetek léteznek.
Mi közöd hozzá?
Ha valaki a viselkedésével, szabályok be nem tartásával veszélyeztet vagy veszélyeztethet másokat – átlépi a megengedett sebességhatárt, büdösen utazik a tömegközlekedésen –, és megsértődik azon, ha ezt valaki szóvá teszi, akkor nagy eséllyel az önrendelkezésére fog hivatkozni, vagyis a „mi közöd hozzá?” érvelési hibába esik. Gondoljunk a személyes szabadságukat a maszkviseléstől féltőkre.
Ízlelgessük a fogalmat: maszkszégyenítés – De kinek van igaza?
Éppen az elmúlt hétvégén járta be a világsajtót a hír, miszerint Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, először viselt maszkot nyilvános eseményen. Az elnök mindeddig azt vallotta, mindenkinek saját döntése, viseli-e a védőfelszerelést, amelyről régóta bebizonyosodott megelőző szerepe.
Ők azok, akik előszeretettel közlik az őket figyelmeztetőkkel, hogy törődjenek a maguk dolgával, nem a főnökük, hogy megmondja nekik, mit csináljanak.
A meg nem térülő befektetés – hosszabbítsuk meg Bicskéig!
Sokan csakazértis kitartanak korábbi döntéseik mellett, akkor is, amikor már egyértelműen látszik, hogy hibás vagy értelmetlen folytatni. A következő játszódhat le bennük: „Ha már ilyen sokat belefektettünk, akkor nem adhatjuk fel a vége előtt.”
De ezen hibás logika mentén érvel magában az is, aki egy all you can eat étteremben rosszullétig teleeszi magát, mondván, akkor jobban megéri. De lehet ugyanígy egy téves elmélethez két körömmel ragaszkodni, mert azt gondoljuk, hogy a feladásával arcvesztést szenvednénk.
Legyen gyanús, ha olyanokat hallunk, hogy „Folytassuk, mert már olyan sokat belefeccöltünk…” vagy „Mindig is így csináltunk, járt utat a járatlanért ne hagyjuk el.”
Mit is értünk whiskey-n?
Ez a logikai hiba Noah S. “Soggy” Sweat, Jr., mississippi állambeli képviselő 1952-ben elhangzott beszédéből származik. A vita arról szólt, hogy az államban legalizálják-e az alkoholfogyasztást.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Ha whiskey-n azt az ördögi párlatot értjük, ami oly sok problémát okoz a társadalomban, akkor nem támogatom. De ha a whiskey-n a baráti beszélgetések beindítóját, a filozófusok italát értjük, ami tavaszt hoz egy öregúrnak a fagyos reggelen, akkor teljes mellszélességgel mellette vagyok[/perfectpullquote]
– hangzott Sweat beszéde.
Fontos azonban látni, hogy a whiskey-érvelés csak akkor válik hibává, ha nem foglal egyértelműen állást valamelyik opció mellett. Sweat a retorika eszközével foglalta össze a két különböző nézőpontot.
A csúszós lejtőn lefelé
A csúszós lejtővel az érvelő akkor ágál egy választás ellen, ha a neki nem tetsző döntés következtében apokaliptikus jövőképet vizionál minden bizonyíték nélkül.
Azért nem lenne szabad engedélyezni az abortuszt, mert akkor elveszik az élet tisztelete a társadalomban, és nehezebb lesz szankcionálni a gyilkosságot vagy az erőszakot.
Nem kéne megszavazni az egyneműek házasságát. Mi jönne azután? Hozzámenni a kutyánkhoz-macskánkhoz?
Természetesen, a döntéseink mindig járnak valamilyen előreláthatatlan következménnyel, ami nem feltétlenül jó. Csúszós lejtőről akkor beszélhetünk, ha semmiféle bizonyíték nincs rá, hogy bekövetkezik, amitől tartunk.
„Nincs más választásunk”
A hamis dilemma egyik változata, amikor mintha csak két lehetőség közül választhatnánk egy probléma megoldásakor. Margaret Thatcher brit miniszterelnök használta szlogenként a kapitalizmus védelmében.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A kapitalizmusnak is megvannak a maga hibái, de láttuk, mi történik, ha bármi mást próbálunk helyette, tehát nincs más választásunk[/perfectpullquote]
– mondta a Vaslady.
Tehát vigyázzunk, ha olyasmit hallunk, hogy „Ha varázspálcám lenne, akkor…” vagy „Mi mást tehetnénk?”
Ad hoc érvelés
Nagyon gyakori és nehéz kiszúrni az ad hoc érvelést, ami inkább hibás retorikai stratégia, mint érvelési hiba.
Ezek voltak az elmúlt évek legizgalmasabb vitái – ContextUs
Fatima Bhutto, pakisztáni írónő folytatott érdekes beszélgetést Marc Lamont Hill íróval. Olyan égető, ám mégis kevésszer emlegetett kérdésekre tértek ki, mint az ellenállás jelképeként alkalmazott írások, a veszélyes ötletek ereje vagy a munka világában tapasztalható igazságtalan helyzetek.
Ha valaki azt érzi, hogy vitapartnere csalhatatlan bizonyítékokkal cáfolja állítását, akkor valamilyen logikusnak tűnő érvvel áll elő, amivel megvédheti az eredeti álláspontját.
Rizsázás
Ha valaki nem rendelkezik erős érvekkel, akkor gyakran elkezd sorolni jópár oda nem illő részletet, lényegtelen tényt, adatokat, sztorizgat.
Tehát mindent bevet, hogy elterelje a szót vagy megzavarja a hallgatóságot, hogy megnehezítse az eredeti állítása cáfolatát.
Példa: egy dohányipari vállalat szóvivőjét a dohányzás egészségügyi kockázatairól kérdezik. A válasz helyett táblázatokat mutogat arról, hogy a dohányzáson kívül milyen egyéb kockázati tényezői vannak a ráknak. Vigyázzunk a nem lényegre törő válaszokkal, a bonyolult adatsorokkal, ha nem a kérdésre válaszolnak.
McNamara-érvelési hiba
Robert McNamara amerikai védelmi miniszterként tevékenykedett a vietnami háború idején. Az ő nevéhez fűződik az a képlet, amellyel az amerikai csapatok háborús sikereit akarta kimutatni. McNamara világképében azonban csak mennyiségi mutatók léteztek.
Az objektív módszer nem volt képes nem mérhető, emberi, szubjektív tényezőkkel kalkulálni, például hogy a vietnamiak sosem adják meg magukat.
Ha azt halljuk, hogy „nem tudod lemérni, nem számít”, akkor kezdjünk el gyanakodni.
