Két fiatal fotós merőben új megvilágításba helyezi az amerikai kisebbségek helyzetét

Peyton Fulford a déli LGBTQ+ kamaszok fotográfusa, míg Sabine Ostinvil a színesbőrű fiatalok alakulóban lévő identitását kutatja olyan képeken keresztül, amelyek teljesen új szemszögből mutatják be az amerikai fiatalokat.

LGBTQ+ fiatalnak lenni egy konzervatív közegben

Peyton Fulfordnak a Híd című fotójáról a nemek változékonyságának dinamikája jut eszébe. A fiatal, hajlékony testet egy szatyor grapefruit mellett, fehér alsóban, mezítláb egy elszáradt mezőn örökítette meg egy egyszerre játékos és erőt mutató, találgatásra okot adó pozícióban.

hid peyton fulford
Híd / Fotó: Peyton Fulford

„Egy történetet akartam elmesélni, és azt elérni, hogy az emberek kérdéseket tegyenek fel a fotón látható személyről. Vajon férfi? Vagy nő? Vagy egy nem bináris identitású személy?” – mondja a 25 éves atlantai fényképész a The Guardian újságírójának.

A Netflix új dokumentumfilmje, a Circus of Books az amerikai LMBTQ-kultúra történetének fontos korszakát mutatja be

Karen és Barry Mason átlagos amerikai házaspár volt a nyolcvanas évek Kaliforniájában, nyugat-hollywoodi házzal, három egészséges gyerekkel és egy kisebb vállalkozással. Amiről viszont a barátok nem tudtak, hogy az üzletük volt az ország legnagyobb melegpornó forgalmazó könyvesboltja és a meleg közösség szinte egyetlen menedéke.

Ez a kép volt Fulford 2016-ban indult elgondolkodtató, Végtelen gyengédség című sorozatának első darabja.

A projekt a mai napig tart, és célja annak bemutatása, hogy az Egyesült Államok konzervatív déli államaiban, ahol kevésbé nyitott és szabad az emberek gondolkodása, az LGBTQ+ közösséghez tartozó fiatalok hogyan élik meg a szexualitásukat és az intimitást.

Peyton maga is szigorúan vallásos családban nevelkedett egy dél-nyugat Georgia-i kisvárosban, Albany-ben. Édesanyja egy keresztény gyülekezetben nőtt fel, édesapja a déli baptistának vallja magát.

infinite tenderness peyton fulford fotos scaled
Rian barátaival / Fotó: Peyton Fulford

„Nem éreztem azt, hogy egy ilyen környezetben önmagam lehetek. Nem találtam a helyemet. Erősen el kellett nyomnom magamban az identitásom egy részét” – nyilatkozta Peyton. A barátai fényképezése közben értette meg a szexualitását, aminek köszönhetően már egy közösség részének érezte magát. „Rájöttem, hogy vannak még olyanok, akik hozzám hasonlóak” – teszi hozzá.

Fiatal, szingapúri fotósok hálószobai portrékat készítenek a járvány alatt

Szingapúr sem kivétel a koronavírus-járvány okozta nehézségek alól, lakóit is sújtják a kényszerű bezártságra és a szociális távolságtartásra vonatkozó intézkedések. Noha a pandémia kezdetén Szingapúrt mintaországnak kiáltották ki, úgy tűnik, elveszítette a második hullámmal ezt a címet. Sőt, elveszítette a kontrollt a járvány felett.

Két éve, 2018-ban Peyton elnyerte a Firecracker fotós ösztöndíjat, amely egyrészről elismerte a munkáját, másrészt lehetővé tette számára, hogy olyan filmet vehessen, amilyenre szüksége van. Az elmúlt nyolc évben a nonprofit szervezet női vagy nem bináris fotósokat jutalmazott a világ minden részéről több mint évi 800 ezer forintnak megfelelő összeggel. Idén a koronavírus-járvány miatt hat fényképésznek osztanak ki kisebb támogatást.

A haiti srácok fotósa és nővére

Sabine Ostinvil tavaly vásárolta meg a legelső digitális fényképezőgépét. „Nem az volt a célom, hogy gyönyörű képeket készítsek” – állítja a 20 esztendős fotós Magik című sorozatát nézegetve a New York állambeli Columbia Egyetem kampuszán található lakásában.

Ostinvil először a két öccsét kezdte el fotózni 14 éves korában. Bármelyik más témánál valódibbnak találja, ha őket fényképezheti – intim, különösebb esztétikai elvárásoktól mentes képek készülnek így, amelyek elindítottak egy diszkurzust a színesbőrűek férfivá éréséről.

California dreaming: ezt a tíz helyi fotóst kövessétek Instagramon

A közösségi média a négy fal között, a képernyők előtt is kitágítja számunkra a világot, így akárhová ellátogathatunk. Nézzünk szét, mi újság Kaliforniában.

„Nem áll szándékomban politikailag vagy társadalmilag jelentős képeket készíteni, de mivel fekete srácokról van szó, ez óhatatlanul így alakul, ezzel tisztában vagyok” – mondja Ostinvil.

Haitiról került az Egyesült Államokba 2005-ben, így tehát a fiúk gyerekkora egyben a bevándorlók tapasztalatairól is mesél. Fulfordhoz hasonlóan ő is nagyon vallásos családban nőtt fel, a gyermekkora az iskola, a templom és az otthona között telt, így nem sok ideje jutott csavarogni. Feltette magának a kérdést, hogy vajon az öccsei életútja felnőttként mennyiben fog az övéhez hasonlítani.

striking ostinvil foto
Striking / Fotó: Sabine Ostinvil

„Nem szoktunk otthon faji kérdésekről beszélgetni. Nem beszélünk a rendőri túlkapásokról sem, és arról sem, hogy mit is jelent fekete bőrű fiúként felnőni Amerikában” – meséli a fotós.

Dan Hall fotóművész képeiből sugárzik az örök ifjúság ígérete

Az örök fiatalság titka mindig is foglalkoztatta az embereket, a 17 éves Dan Hall is ezt a témát választotta legújabb fotósorozatához. A képeken átsugárzik a fiatalság szelleme és a nagyszüleik perspektívája is, írja a . A fotós már egészen fiatalon érdeklődött a fényképezés iránt. – fogalmazott a fiatal művész.

Legerősebb sorozata a Feszültség ellen című gyűjtemény, amelyet Gwynedd Valley-ben, Philadelphiától egy órányi autóútra fotózott. Az egyik képen két meztelen felsőtestű férfi áll egymással szemben egy tisztáson, borult ég alatt. Az egyik narancssárga szoknyát visel, a másikon fekete nadrág van, egy zöld nyakláncon kívül semmi feltűnő nincs rajta. A pillantásul magával ragadja a nézőt.

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Néztem ezt a két férfit és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire nagyszerűek. Nem nagyon találkozom a médiában színesbőrű férfiak fotóival. Nagyon erős hatással volt rám a látvány[/perfectpullquote]

– mondja saját képéről. Ostinvil egyik modellje abba a vegán étterembe járt, ahol akkoriban a lány dolgozott. Az ő ötlete volt a szoknya. Hozzáteszi, miközben a két évvel ezelőtti fotózást idézi fel, elég meglepő, hogy egy színesbőrű férfi szoknyában legyen.

Sorközösség a fotókon

Ostinvil fotói sem csupán a lefényképezett emberekről szólnak, hanem az őket körülvevő terekről, és azokról az elkerülhetetlen kérdésekről, amelyeket a szabadság és önkifejezés amerikai helyzete felvet. Fulford gyengéd kívülállóiról készült képein is ez a kettősség köszön vissza. Készüljenek magányos mezőkön vagy magánlakásokban, a sorsközösség élménye jól látható.

A fal, amit mi kerítésnek hívunk – Hajdú D. Andrásé a Magyar Sajtófotó fődíja

Csütörtökön nyílt volna az idei pályázat legjobb munkáit bemutató kiállítás a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, ahol az ünnepélyes díjátadót is megtartották volna – emlékeztetett a honlapra a szervezők által csütörtökön feltöltött videóban Szlukovényi Tamás, a pályázat zsűrielnöke. A videóban Ron Haviv, a zsűri tagja bejelentette: idén Hajdú D.

Fulford elmondta, hogy a Végtelen gyengédség cím ötlete egy ifjúsági romantikus filmből, az Adèle életéből származik. Abban hangzik el a következő mondat: „Határtalan gyengédséget érzek irántad, és ez mindig is így lesz.” A sorozatban szereplőknek szükségük van egymás támogatására, hogy elfogadják az állandóan változó identitásukat. Ezért, ebben az értelemben ezek a képek egymáshoz láncolják őket. Minden egyes kép egy elkapott pillanat. Egy örökké tartó szövetség, amelynek köszönhetően az élményeik nem vesznek el soha.

A szerk. ajánlása

Címlapról

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból