Rasszizmusellenes filmek, amik rávilágítanak a kirekesztés problémájára

A társadalomból való kirekesztés vagy a beilleszkedésre törekvő, reménytelennek tűnő hajsza be nem gyógyuló sebeket eredményezhet. Az alaptalan megkülönböztetés és az értelmetlen előítéletek olyan nehézségeket gördíthetnek a fekete emberek életébe, amik talán örökre átformálják a sorsukat. A megértés, az empátia, az elfogadás és egy kézfogás azonban biztos ellenszere lehet ennek a több száz éve tartó, kegyetlen kórnak. Cikkünkben olyan rasszizmusellenes filmek sorakoznak fel, amelyek ennek súlyosságára világítanak rá. 

A rasszizmusellenes filmek történelme: 12 év rabszolgaság 

12evrabszolgasag
Részlet a 12 év rabszolgaság című filmből

A George Floyd halálát követő, rasszizmus elleni amerikai, és később világszerte kibontakozó tüntetések elgondolkodtatnak azt illetően, valójában mennyit is tudunk a problémáról, annak forrásáról. A fekete kultúrában számos momentumát ismerhetjük fel az elnyomásnak, az értelmetlen megkülönböztetésnek és igazságtalan előítéleteknek. A 12 év rabszolgaság a független, fekete Northup (Chiwetel Ejiofor) történetét viszi vászonra, aki 1841-ben hegedűművészként tartja fel családját. A Steve McQueen által rendezett, megtörtént eseményeken alapuló film nemcsak megrendítő esetet tár elénk, de korképként is szolgál. Mi több, rávilágít a rasszizmus történelmi hátterére, gyökerére. Northup elismert zeneművész, aki tisztességes életét él. Ennek ellenére mégis átverik és elkábítva elrabolják, hogy aztán egy kegyetlen ültetvényes, Edwin Epps (Michael Fassbender) földjein töltse hátralevő életét. Northup pillanatok alatt veszti el korábbi békés napjait, szerető családját, sikeres karrierjét. Nyugodt élete helyébe egy szadista ültetvényes és hosszú, kínkeserves évek kerülnek, ahol nemcsak a fizikai erőszakkal, valamint az elnyomással, de komoly morális kérdésekkel is szembe kell néznie.

A 12 év rabszolgaság film készítői vihetik vászonra a Legyek urára hajazó igaz sztorit

Az 1960-as években hat kamasz került egy csendes-óceáni szigetre, ahol egymásra utalva kellett átvészelniük 15 hónapot. Végül egy ausztrál tengerész, Peter Warner mentette meg őket. A túlélők közül négyen még ma is élnek. Így a 12 év rabszolgaság film készítői úgy döntöttek, vászonra vinnék a Legyek ura cselekményére igencsak hajazó történetet.

Ugyan Northup és Epps között egyértelmű alá-, fölérendeltség figyelhető meg, ennek ellenére mégis a fekete, elnyomott karakter lesz az, aki etikailag bölcsebb lépések megtételére képes. A 12 évig tartó küzdelem után feltűnik a színen a kanadai ács (Brad Pitt), akinek szabadelvű világnézete és empátiája biztos mankóul szolgálhat Northup régi életének visszaszerzéséhez. A film kiválóan érezteti, tulajdonképp egy ember kéznyújtása és megértése is elég az elnyomottak megsegítéséhez. 

A rasszizmusellenes filmek mankója: A segítség 

a segítseg
A segítség című film plakátja / Fotó: DreamWorks

Tate Taylor A segítség című filmje nemcsak megrendítő vallomássorozat, de humoros, szerethető alkotás is, amiben a fekete nők szívósságában, tisztalelkűségében és furfangosságában könnyedén magunkra ismerhetünk. Skeeter (Emma Stone) főiskolai tanulmányait befejezve újságírói pályára lép és nem is akármilyen témával indítja karrierjét. Úgy dönt, hangot ad egy olyan társadalmi csoportnak, akik nemcsak a komoly elnyomás, a kiszolgáltatottság és a fizikai, valamint verbális bántalmazás áldozatai, de akiknek nincs is joga felszólalni az őket ért nehézségekkel kapcsolatban. Tollát a fekete házvezetőnők kezébe adja. Lehetőséget teremt számukra saját élettörténetük, vívódásaik és küzdelmeik elbeszélésére.

Könyvek, amik megértetik velünk, mi zajlik a világunkban, és mit tehetünk a rasszizmus ellen

Az emberek kimerültek. Két pandémia is sújtja a világot: a Covid-19, és annak minden rejtelmessége, valamint az etnikai kisebbségek ellen irányuló igazságtalanságok és elnyomások hadjárata, amit sokszor a fehér, magukat felsőbbrendűnek gondolók csoportja vált ki vagy legalábbis lobbant fel. A két pandémia közül az egyikre lehet gyógymódot találni, netán megtanulni együtt élni vele.

Skeeter terve azonban nehezen indul tekintve, hogy a magukat felsőbbrendűnek gondoló, fehér családok otthonában mégiscsak merész vállalkozás egy fekete asszonynak kiteregetnie a négy fal között zajló eseményeket. Hosszabb rábeszélés után Skeeter legjobb barátnőjének szolgálóleánya, Aibileen (Viola Davis) végül beadja a derekát. Elsőként beszél a kívülállók számára arról, milyen egy fekete közösségben élni, milyen akadályokkal kell szembenéznie a családjaiknak és milyen a jól megszokott közegtől elszakadni, hogy aztán egy elnyomó közegben szolgáljanak azoknak, akik mindenféle tisztelet, valamint hála nélkül fordulnak feléjük. A hallgatás megtörése végül láncreakcióként szolgál. Aibileen lesz a katalizátor. Az ő hatására egyre több házvezetőnő áll elő történeteivel, amiben nemcsak megrendítő jelenetek, de olykor egészen humoros esetek is nyilvánosságra kerülnek. Ne gondoljuk ugyanis, hogy a fekete nőknek nincs meg a maga furfangossága, hogy kivívják maguknak a nekik járó tisztelet!

A rasszizmusellenes filmek Oscar-díjasa: Holdfény

holdfeny
Részlet a Holdfény című filmből

A 2017-ben Oscar-díjjal kitüntetett Holdfény kitágítja a rasszizmus kérdéseit a “másság” problémaköreire. A Little (Alex R. Hibbert), a Chiron (Trevante Rhodes) és a Black (Mahershala Ali) nevek ugyanannak a személynek a három életszakaszát jelölik. A történet így tár elénk egy megrendítő személyiségfejlődést. A Barry Jenkins által vászonra vitt alkotásból nem marad ki a fekete életek viszontagságainak bemutatása mellett a nyomorban töltött gyerekkori évek szörnyűségeinek érzékeltetése és a társadalomba való beilleszkedés bukkanói sem.

Lili Reinhart büszke biszexuális nőként áll ki a feketék jogaiért

A rendőri túlkapás miatt életét vesztett George Floyd ügyében számos híresség emelte fel a szavát, többek között Taylor Swift is, aki korábban a melegek jogaiért is kiállt. Lili Reinhart Instagram-sztoriban osztotta meg a rajongóival, hogy részt vesz az LGBTQ-emberek és a feketék jogai mellett tüntetők demonstrációján Kaliforniában, írja a .

A “másság” színre vitele igencsak merész vállalkozás. A dán lány és a Paris Is Burning után igencsak nehéz újat felmutatni. Az alkotóknak azonban sikerült nemcsak egy egyedülálló perspektívából bemutatni a közösségekbe való beilleszkedés bonyodalmait, de kiválóan összekötötték egy másik jelentős, társadalmi problémával, a feketék elnyomásával. A film nem próbál meg Szentírásként funkcionálni. Nem akar biztos igazságokat tálcán kínálni. Inkább kérdésekkel operál, amiket lassan elfogyasztva mi is ráérezhetünk az alkotás mondanivalójának kesernyés ízére.

A rasszizmusellenes filmek legemancipáltabbja: A számolás joga 

a szamolas joga
A számolás joga című film plakátja / Fotó: Fox Searchlight

Az ötvenes években zajló, az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti űrversenyt bizonyára keveseknek kell bemutatni. A történelem könyvek azonban nem térnek ki arra, hogy kinek köszönhető az amerikaiak sikeressége, akik végül példás módon emelkedtek felül az ellenfél teljesítményén. Eleinte ez a siker azonban nem volt annyira megalapozott. A NASA hiába igyekezett, pénz, tudás és idő sem tűnt elégnek ahhoz, hogy a szovjetekkel szemben sikert arassanak. John Glenn űrbe való feljuttatása és hazahozása nehezebb feladatnak tűnt, mint gondolták.

A Chroma New York-i kreatív ügynökség is támogatja a fekete nőket

A New York-i kreatív ügynökség, a Chroma már számos globális probléma kapcsán felszólalt. A mexikói menekültek védelmében indították el a Protect People Not Borders projektjüket. De a klímaválság kapcsán is állást foglaltak, írja az i-D Vice. Nem meglepő tehát, hogy a George Floyd halála kapcsán kirobbant, a rasszizmus elnyomására figyelmet felhívó tüntetések mellett sem mehettek el szó nékül.

A Theodore Melfi által rendezett, megtörtént eseményeken alapuló A számolás joga című film elképesztő módon világít rá, hogy mindössze a bőrszín miatt mi mindent képesek megvonni a fekete nőktől. Nemcsak a tisztességes illemhelyiséget, a szabadidőt, az elismerést, de a felszólalás és a számolás jogát is. A NASA áthidalhatatlannak tűnő problémáira ugyanis három nő, Katherine Johnson (Taraji P. Henson), Dorothy Vaughn (Octavia Spencer) és Mary Jackson (Janelle Monáe) találja meg a megoldást, akik korábban adminisztratív munkát végeztek a vállalatnál. A főszereplők elképesztő erőbedobással igyekeznek bebizonyítani, hogy a rájuk aggasztott “fekete nő” biléta nem jelenti azt, hogy megalapozott tudásukkal ne tudnák megoldani a NASA gondjait. Elképesztő kitartással küzdik fel magukat a vállalat ranglétráján, míg végül a felsőbb körökben nem találják magukat. A film nemcsak a rasszizmus viszontagságaira, de a nőket ért előítéletek bemutatására is nagy figyelmet szentel. A vállalat dolgozói kirekesztő magatartásukkal nemcsak a három fekete hölgynek ártottak. Saját munkájukat és előbbre jutásukat is nagyban akadályozták. 

A rasszizmusellenes filmek nagykönyve: A zöld könyv 

a zold konyv
Részlet A zöld könyv című filmből

A Peter Farrelly által rendezett, megtörtént eseményeken alapuló A zöld könyv némiképp megcseréli a “megszokott”, korabeli szerepeket. Don Shirley (Mahershala Ali) afroamerikai zongorista hihetetlen karrierre és sikerre tesz szert. Ám elismertsége csak addig érvényes, amíg frakkban a színpadon játszik. Amint lelép a pódiumról és leveti magáról elegáns szerelését, pillanatok alatt válik a rasszizmus célpontjává. Olykor saját közönsége is megalázza. Ugyan állva tapsolják meg tehetséges zongorajátékát, magán már csak a kert végében álló, rozoga illemhelyiségben könnyíthet. Nem fogyaszthat ételt abban az étteremben, amiben később előadni fog és külön helyet jelölnek ki a legtöbb rendezvényen a számára. Shirley bármennyire is jószívű és tehetséges, folyamatosan éreztetik vele, hogy adottásga csak egy kiegészítő elemként felfogható “szolgálat”, a felsőbbrendűek szórakoztatása, nem pedig az évek alatt szerzett, kemény munka árán kifizetődő siker.

Zöld könyv: Lehet-e a szegregációról viccesen mesélni?

A Zöld könyv – Útmutató az élethez jót akar. Szeretetre vágyik, szeretetet terjeszt. A felvetett problémát vagy túl könnyen vagy semmilyen szinten nem oldja meg. Ismerős alapanyagokból, biztos talapzatra épült. A végén visszakérdez, hogy kellemes élmény volt-e. A baj nem ezzel van.


Mindezt Shirley az Egyesült Államok déli területein zajló turnéja során tapasztalja meg, ahova Tony Lip (Viggo Mortensen), a fehér, jólelkű, de végtelenül egyszerű sofőr kíséri. Lip eleinte ki nem állhatja a feketéket, de amint egyre jobban megismeri felettesét, életét és nehézségeit, ellenszenve feloldódik benne. A film nemcsak a rasszizmus igazságtalanságaira mutat rá, de az értelembeli különbségeket, és az azokon való felülkerekedést is kiválóan a képernyőre viszi. A közös útjuk során Lip és Shirley rájönnek, a bőrszínüktől és az intellektusuktól függetlenül számos közös vonással rendelkeznek, ami bőven elég ahhoz, hogy örökre szóló barátság alakuljon ki közöttük. Megismerni a másikat, elfogadni az életét, a nehézségeit és támogatni, rassztól függetlenül – talán ez lehet a kulcsa a nézeteltérések feloldásának.


Ez is érdekelhet

Top sztorik a rovatból