Havasi Bertalan a választási győzelem elmaradásával indokolja a forráshiányt
Amikor a műsorvezető szembesítette a direktort azzal a ténnyel, hogy ilyen vészterhes időkben szinte lehetetlen tisztán a piacról finanszírozni a jobboldali médiát, a kommunikációs vezető nyers és pragmatikus választ adott. Meg lehet-e magyarázni az elbocsátott újságíróknak azt a politikai logikát, miszerint egy nemzeti-konzervatív kormány értelemszerűen könnyebben tudta támogatni a saját szellemiségű lapjait, mint ahogyan azt a mostani liberális kabinet teszi? A diskurzus egy pontján a szóvivő a felelősség kérdéskörét egyetlen mondattal, a választások megnyerésének az elmaradásával summázta, utalva arra, hogy a politikai kudarc egyenes következménye az intézményrendszer összeomlása. Milyen jövőkép várhat arra az egykori kormánypárti hátországra, amelyik az elmúlt években kizárólag a politikai győzelmekre és a stabil állami forrásokra tudta építeni az organikus működését?
A vereség miatti apátia a parlamenti frakciót is megbénította
A beszélgetés fókuszpontja a médiából hamar áthelyeződött a politikai elit válságára, ahol az igazgató szerint nagyon sokan, köztük vezető politikusok és parlamenti képviselők is teljes letargiába süllyedtek a súlyos vereség óta. Képes lehet-e egy párt érdemi ellenzéki munkát végezni, ha a frakció tagjainak egy jelentős része képtelen feldolgozni a hatalom elvesztésének a pszichológiai terhét?
Kapcsolódó cikk
Az interjú legkeményebb üzeneteként az igazgató arra szólította fel a sokkos állapotban lévő politikusokat, hogy amennyiben nem bírják elviselni a vereség tényét, sürgősen hagyják el a politikai pályát, és ne foglalják tovább a helyet a parlamentben. Elindulhat-e egy valódi, mélyreható belső tisztulás az ellenzékbe szorult szervezetben ennek a nyílt konfliktusnak a hatására, vagy a nyilvános kritika csak tovább mélyíti a frakción belüli, amúgy is pattanásig feszült ellentéteket?
Havasi Bertalan kalkulációi szerint a NER-es médiabirodalomban eddig nagyjából 4000 ember dolgozott, és a prognózisa alapján a brutális leépítési hullámok után is mindössze 2500 fő fog a tulajdonosoknál maradni.
A kommunikációs vezető kíméletlen őszinteséggel tartott tükröt a saját politikai és mediális holdudvarának, világossá téve, hogy a korábbi privilegizált korszak végérvényesen lezárult. A jobboldali sajtó magára hagyása a piaci viharokban és a parlamenti képviselők távozásra történő felszólítása egy olyan párt képét mutatja, amely kétségbeesetten, belső leszámolások árán próbálja megtalálni a túléléshez szükséges új arcokat és stratégiákat. A vereség feldolgozása láthatóan sokkal drasztikusabb és fájdalmasabb folyamat lesz a korábbi kormánypárt számára, mint azt a hatalomváltás pillanatában a legtöbben feltételezték.
Kapcsolódó cikk