A Sziget Fesztivál a Magic Mirror sátrában augusztus 11-én igen illusztris nemzetközi társaság gyűlik majd össze, hogy megvitassák, mi is manapság a feminizmus, egyáltalán szükség van-e még rá most, mikor már a nők is választhatnak, és sokak szerint egyenlőség van. Hercsel Adél újságírót, a beszélgetés egyetlen magyar résztvevőjét kérdeztük arról, hogy szerinte mennyit változott a nők helyzete a #metoo óta, hogy mi a véleménye a Kenderesi Tamás ellen indult kommenthadjáratról és hogy mit vár a közelgő beszélgetéstől a Szigeten.

Hirdetés

ContextUs: Izgalmas lesz látni a Szigeten, hogy ennyi különböző nemzetiségű aktivista mutatja be a saját szemszögéből és kulturális hátterével, hogy nekik mit jelent a feminizmus, és hogyan jelenik ez meg a mindennapi életükben. Szerinted Magyarországon van feminizmus?

Kérdés, hogyan közelítünk a kérdéshez. A hazai civil, női témákkal foglalkozó, női problémákat felkaroló szervezeteket, mozgalmakat vagy magát az attitűdöt tekintjük feminizmusnak? Az biztos, hogy Magyarországon működnek ilyen típusú szervezetek, melyek például bántalmazással, reprodukciós kérdésekkel, női egészséggel foglalkoznak, stb. Az már más kérdés, hogy ők mekkora érdekérvényesítő erővel rendelkeznek, a hangjuk meddig ér el. Például komoly feminista sikernek tartom az elmúlt egy évtizedből, hogy az otthonszülés nagyrészt a magyar nők akarata szerint lett legális és szabályozott Magyarországon, ahogy az otthonápolási díj megemelése is a civilek kitartásán, nyomásgyakorlásán múlt.

Hercsel Adél újságíró / Fotó: Furulyás Krisztina

A legújabb eredmény, hogy például a mellrákon átesett, az endometriózisban és más betegségekben szenvedő nők az év eleje óta adókedvezményben részesülnek. Ezeket mind az állammal, a kormánnyal szemben sikerült kiharcolni, volt és van nyitottság ezekre a nehézségekre. Ha jól tudom, a normál élettani szülés szabályozása terén újabb pozitív fordulat várható, nyitottak erre a kormány részéről is.

Miközben tény, hogy a hazai női mozgalmaknak sem tett jót a magyar kormány irracionális civil ellenes, megbélyegző politikája, akik egyébként nyilatkozataik és hozzáállásuk alapján összességében meglehetősen macsó álláspontot képviselnek. Ezzel is ráerősítve az átlagmagyar társadalmi alapvélekedésére, hogy „pénz számolva, asszony verve…” Ugyanakkor ezen a téren is látok kicsike, nagyon lassú, de mégis folyamatos elmozdulást. Messze még az út vége.

ContextUs: Ősszel lesz két éve, hogy kirobbant a Harvey Weinstein-ügy. Hogyan értékeled az azóta eltelt időt? Milyen pozitív és esetleg negatív hozadékai voltak? Egyáltalán hozott bármi változást?

A kép elég vegyes. A #metoonak köszönhetően világszerte, nálunk is elindult a párbeszéd, téma lett a bántalmazás, a családon belüli erőszak. A mozgalom nélkül egy csomó eddig elfojtott düh, sérelem, trauma nem feltétlenül került volna ilyen intenzíven napvilágra – vagy nem most. Esetleg más formában. Ezek mind egyértelműen pozitív eredmények. Viszont a #metoo még mindig csak a jéghegy csúcsa. Még így is rengeteg trauma, családon belüli, párkapcsolati rettenet rejtve marad.

Miközben tökéletesen jogos az áldozatok összes indulata és fájdalma, úgy érzékelem, hogy a nagy #metoozás hozott egyfajta bizalmatlanságot nők és férfiak közé. Vagy egyenesen éket vert?

Lehetséges. Az biztos, hogy a #metoo és a felszínre kerülő bántalmazási botrányok, ügyek elkezdték átírni az ismerkedés, a közeledés, a párkapcsolat szabályait. Most épp egy átmeneti időszakban vagyunk, jelenleg új normák alakulnak ki. Majd meglátjuk, ez hova fut ki. Csak reménykedem benne, hogy azok, akik eddig a taperolás választották egyes számú ismerkedési formának, némileg átértékelik magukban a dolgokat. Miközben azt is látom, hogy azok is elbizonytalanodtak, akik eddig is kulturáltan udvaroltak, és megadták az egyenlőséget, a tiszteletet a partnerüknek a párkapcsolatban.

/ Fotó: Szalmás Krisztina

ContextUs: A napokban az ismert úszó dél-koreai fenék fogása miatt a magyar társadalom jelentős része vérben forgó szemekkel követelte Kenderesi Tamás élve koncolását. Úgy tűnik, nagyon végletes reakciókat váltanak ki a magyarokból a zaklatási ügyek.

Feneket csapkodni nem szép dolog, többnyire elég megalázó annak, aki kapja. Amit viszont elfelejtünk, hogy valakire rázúdítani a netes bullyingot ugyanúgy agresszió, a bántalmazás egy formája. Ha kommentek sokaságában fröcsögnek rád, és elhordanak minden utolsó szemétnek, az meglehetősen traumatizáló lehet. Nem elbagatellizálva az ügyet, most már mégis erősen túlzónak tartom azt a gyűlölködést, amit a fiatal sportoló kap a közvélemény egy részétől. Ám az egészben talán az a legbántóbb, hogy kihegyezve az egészet Kenderesi Tamás személyére, nem magáról a jelenségről beszélünk.

A fenékcsapáson való felhördülés elveszi a figyelmet az igazán fontos eseményekről. A Kenderesi-üggyel párhuzamosan egy 23 éves srác Kőbányán kivégezte a barátnőjét, mert szakított vele. Erről bezzeg senki sem beszél.

Pedig ilyenkor felmerülnek, felmerülhetnének olyan kérdések, hogy miért történhet meg egy ilyen eset, hogyan védhetnénk meg az áldozatokat. Azt az energiát és figyelmet, amit arra fordítanak emberek, hogy Kenderesi Tamást mindennek elhordják, rengeteg hasznosabb dologra lehetne használni. Ja, és nem is beszéltünk még azokról a durva bántalmazásos ügyekről, melyeket a Magyar Úszószövetség bezzeg nem vizsgált ki ekkora lendülettel. Borzalmas a képmutatás ezen a téren is.

#MeToo : Így emeli fel a hangját a közösségi média a szexuális zaklatások áldozataiért / ContextUs

Habár a filmiparban robbant a bomba, mára jóval túlnőtte az iparág határait az a láncreakció, amit R ose McGowan bejelentése indított el, miszerint Harvey Weinstein megerőszakolta őt. Legutóbb Cameron Russell modell osztotta meg név nélkül néhány szexuálisan bántalmazott nőtársa történetét. A nyíltan beszélni tudó nők bátorsága lenyűgöző, de ugyanakkor fényt derít az áldozatok számára is, ami már-már ijesztő nagyságokat ölt.

ContextUs: Legfrissebb köteted, a Láthatatlan pokol a családon belüli erőszak témáját boncolgatja a bántalmazottak szemszögéből. Hogyan látod a feminizmus szerepét a családon belüli erőszak visszaszorításában? Van erre egyáltalán megoldás?

Ez azért nehéz ez a téma, mert a nők elleni erőszak megfékezése valóban egy, a feminizmus irányából érkező problémafelvetés. Persze létező jelenség a férfiak elleni erőszak is, de ez a társadalom kisebb csoportját érinti. Azt viszont látni kell, hogy egy bántalmazó kapcsolatban, bántalmazó helyzetben a frontvonal alapvetően nem férfi és nő, hanem áldozat és erőszaktevő közt húzódik.

Az erőszak igazából nemtelen, de adott esetben egy férfi nagyobbat tud ütni. Ugyanakkor a bántalmazásnak van vagy 35 különböző eszköze, és ezek közül csak egy a verés.

Most a kibeszélés fázisában tart a társadalmunk, amikor meg kell mutatni, hogy a probléma, a családon belüli erőszak létezik. Azt is észrevettem, hogy az emberek egymást edukálják a témában. A hosszú távú kérdés az, hogy milyen törvényeket hozunk, nemzetközi egyezményeket kötünk az áldozat védelme érdekében.

ContextUs: Mit gondolsz, van erre hajlandóság a magyar politika részéről?

A probléma a mindenkori magyar politikai hatalom részéről nagyrészt láthatatlan. Fontos aláhúzni, itt és most nem pusztán az elmúlt 8-9 évre gondolok. Ami ma a magyar bíróságokon zajlik bántalmazásos ügyekben, az egyenesen botrányos. Például gyermekelhelyezési per során anélkül ítélik meg a gyerekek helyét, hogy figyelembe vennék, hogy volt-e bántalmazás a családban. Persze ha igazságos akarok lenni, az erőszak sokszor nagyon nehezen bizonyítható bűncselekmény.

/ Fotó: Bakcsy Árpád

Hogyan bizonyítsam, hogy engem minden nap szavakkal porig aláznak, vagy manipulációval pszichés nyomás alá helyeznek? Nehéz téma ez, amiben úgy gondolom, a politikának bőven lenne felelőssége. De mit várunk, ha csak a legutóbbi esetet nézzük, amikor Kósa Lajos egy állami honvédiskolában történt súlyos bántalmazási ügyet úgy bagatellizál el a honvédelmi bizottság elnökeként, hogy azt mondja: az anális fajtalanság nem számít szexuális zaklatásnak. Ez azért a tökékéletes felelőtlenségről, és ugyanúgy a maximális fogalomzavarról tanúskodik.

ContextUs: Olyan ismert aktivistákkal fogsz beszélgetni a Sziget Fesztiválon, mint Peter Verzilov és Nika Nikulshina, az orosz Pussy Riot tagjai, Bandy Kiki kameruni leszbikus aktivista és blogger Angliából, valamint Beate Kunath a Raw Chicks című dokumentumfilm német producere. Mennyire ismered a leendő beszélgetőpartnereidet?

Még nem találkoztunk személyesen, de az biztos, hogy a Pussy Riot részéről számíthatunk izgalmakra. Oroszországban nagyrészt semmilyen törvény nem védi a családon belüli erőszak áldozatait. Legutóbb a Navalnij miatti tüntetésről 3 ezer tüntetőből ezret vettek őrizetbe.

Izgalmas lesz tőlük személyesen hallani, hogy ők ezt belülről hogyan élik meg, és hogy ami ebből eljut hozzánk, az mennyire valós. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen egy külföldi aktivista élete, más országokban milyen problémákkal küzdenek.

Bandi Kiki meleg jogokat támogató blogjával „A leggyűlöltebb angolszász személy” címet vívta ki magának a kameruni közösségi médiában. Beate Kunath 11 Berlinben élő zenei producer nő sorsát bemutató dokumentumfilmjének premierje épp a beszélgetésünk előtt lesz a Magic Mirror sátorban. Nagyon várom a személyes találkozást.

A feminizmus nem egy szörny, amely férfiakat akar bekebelezni

Miért övez ekkora utálat nők és férfiak részéről egyaránt egy egyszerű szót? Mi váltja ki a feministát lesajnáló jelzőként használó emberek haragját egy vitában egy nő védelméről? Jó, igen, címke: ám egy összefoglaló jelentést hordoz. A legtöbb ilyen vita noha online hangzik el,mert az embereknek kényelmetlen a véleményüket szemtől szembe vállalni.

ContextUs: A Sziget Fesztivál közönsége híresen befogadó közeg, minden bizonnyal nagy érdeklődés fogja övezni a beszélgetéseteket. Mit gondolsz, hogyan lehetne az ilyen jellegű beszélgetéseket olyanokhoz is közelebb vinni, akik elzárkóznak a téma elől?

Én úgy gondolom, hogy minél több cikkre van szükség a témában. A sajtó és a nyilvánosság szerepe megkérdőjelezhetetlen, de a popkultúrának is van felelőssége, hogy például sorozatokban vagy filmekben bemutassák ezt a témát. Ott a Hatalmas kis hazugságok sorozat egyik jelenete, ami véleményem szerint tökéletesen bemutatja a családon belüli erőszakot és az áldozat reakcióját: amikor a sorozatban Nicole Kidman összeverve érkezik a párterápiára. Az ott történő párbeszéd a pszichológussal tűpontosan mutatja be, hogyan kell eljárni egy ilyen helyzetben. Az én könyvemnek több bántalmazott interjúalanya mondta, ebből a sorozatból és ebből a jelentből értette meg, hogy ő is ebben a helyzetben van, hogy ez nem az ő hibája, és ő is kérhet segítséget.

CV

Hercsel Adél 1989. december 5-én született Győrben, jelenleg Budapesten él. Az ELTE BTK szlavisztika – orosz szakán diplomázott, miközben Eötvös Collegista volt. 16 éves kora óta publikál, főként irodalmi, művészeti, kulturális témájú cikkeket. Jelenleg a HVG.hu munkatársa. Házas, lánya Róza Sarolta 2014 júniusában született. A Kötöttfogás közéleti vitaműsor szereplője.

Hirdetés