4. Technológiai kiégés és introverzió: a civilizációk bezárkóznak a saját digitális valóságukba
A tudományos magyarázatok egy másik ága szerint a technológiai fejlődés iránya nem a fizikai világűr gyarmatosítása, hanem a belső, virtuális terek tökéletesítése. Amint egy intelligens faj eléri azt a szintet, hogy szimulálni tudja a valóságot, a külső világűr zord, erőforrás-igényes és veszélyes felfedezése elveszíti a vonzerejét a korlátlan belső lehetőségekkel szemben.
A fizikusok ezt a jelenséget néha „transzcendenciának” vagy szociológiai kiégésnek nevezik. A fejlett civilizációk ahelyett, hogy óriási csillaghajókkal hódítanák meg a galaxist, inkább gigantikus szuperszámítógépekbe és mikroszkopikus méretű rendszerekbe költöznek, ahol minimális energiafelhasználással élhetnek tetszőlegesen hosszú ideig. Emiatt semmilyen látható nyomot, csillagászati léptékű építményt nem hagynak maguk után.
Emellett a kommunikációjuk is annyira hatékonnyá és titkosítottá válhat, hogy a mi elmaradott rádióteleszkópjaink számára csupán háttérzajnak vagy hősugárzásnak tűnik. Így könnyen lehet, hogy az adások és jelek ott keringnek körülöttünk, de a technológiai szakadék miatt képtelenek vagyunk azokat megkülönböztetni a természetes kozmikus jelenségektől. A technológiai tényezőkön túlmenően azonban maga a tér és az idő felfoghatatlan mérete is állíthat egy kijózanító csapdát.
