Jellinek Dániel slim fit szabású rabruhát kért a BV-ben, miután a börtöncellát minimalista co-living projektté nyilvánította

A dominólánc összekattan és a zárka igazsága

A cellában a sötétedés lassan kúszott be a keskeny ablakon. Jellinek Dániel leült a vaságy szélére, és a szürke, kemény szövetű rabruha ujját sodorgatta. Szivek Norbert a szomszédos fekhelyen ült, és a falat nézte.

– Tudod, mi a legfurcsább ezen az egész szituáción, Norbert? – kérdezte Jellinek halkan.

– A leltári jegyzék részletessége? – tippelt Szivek.

– Nem. Az, ahogyan a dolgok egymásra rakódtak – mondta Jellinek, és a mutatóujjával számolni kezdett. – Először ott volt a Volánbusz-flotta 2015-ben, amit mindenki sima eszközallokációnak hitt. Aztán jött az MNV vagyonkezelési stratégiája. És végül a mai nap, amikor a felvételis tiszt átadta ezt a rabruhát.

Szivek elgondolkodva nézte a nadrágja szélét.

– Amikor a raktáros azt mondta, hogy ez a szabvány méret, és nincs lehetőség módosításra, akkor döbbentem rá – folytatta Jellinek, és a hangja megtelt az üzleti felismerés tiszta logikájával. – A bürokrácia nem azért nem ad slim fit kivitelt, mert nincs rá kapacitásuk. Azért nem adnak, mert az állam az egyetlen szereplő, amelyik nem fogad el szerkezetátalakítási javaslatot a saját ruházatára!

– Várj csak – nézett fel Szivek hirtelen. – Ha a szabvány ruha nem alakítható át, és a cellakapacitás sem bővíthető sale-and-leaseback alapon. akkor a harmincnapos kényszerintézkedés nem egy aránytalan jogi lépés, hanem egy teljesen lezárt, nem módosítható projektszerződés!

– Pontosan – bólintott Jellinek Dániel elismerően. – A tanácsadóm kint maradt a közleményeivel, Ruff Bálint a Miniszterelnökségen rajzolja a diagramokat, a Volánbuszok pedig futnak tovább a menetrend szerint. Mi pedig itt ülünk a két szürke kárpit között, mert az egyetlen dolog, amit nem tudtunk megvásárolni vagy átstrukturálni, az maga a leltári számmal ellátott valóság volt.

Szivek lassan felállott, odalépett az ablakhoz, és az udvar felé tekintett.

– És a legszebb az egészben, Dániel – mondta Szivek csendesen –, hogy az Indotek közleménye a végén mégis igazat mondott.

– Miben? – kérdezte Jellinek.

– Abban, hogy ez a döntés valóban nincs hatással a cégcsoport működésére – felelte Szivek egy halvány mosollyal. – Mert a cégcsoport kint maradt, mi meg bent vagyunk a leltárban.

Jellinek Dániel halkan felnevetett, majd elrendezte a szürke plédet a vaságyon.

– Sebaj, Norbert. Harminc nap nem a világ. De holnap reggel mégis megkérdezem az őrt, hogy a reggeli mackókávét lehetne-e mandulatejjel kérni az Indotek szellemiségében.

A cikk politikai szatíra. A jelenetek és magánbeszélgetések fiktívek; nem valódi vagy kiszivárgott beszélgetések, és a szereplőknek tulajdonított, nem nyilvánosan dokumentált mondatok nem valódi idézetek. A történet valós, nyilvánosan megjelent hírekből, eseményekből és megszólalásokból is építkezhet.