Papíron 5 évvel fiatalabbak lettünk, de a testünk nem érzi: Jesse Poganik a Harvardról leleplezte a longevity-tesztek csapdáját

Képzeljük el, hogy ötvenévesen kézhez kapunk egy laboreredményt, amely szerint a biológiai életkorunk mindössze negyvenöt év. A papír alapján öt évet fiatalodtunk, de a mindennapokban ebből semmit sem érzékelünk: az ízületeink ugyanúgy kattognak, a memóriánk sem lett élesebb, és a lépcsőzés után is ugyanúgy kapkodjuk a levegőt. A longevity-kutatások és az öregedésgátló terápiák terjedésével a tudósok pontosan ezzel a feszültséggel találják szembe magukat. A tesztek molekuláris szinten már fiatalodást mutathatnak, miközben a test tényleges teljesítőképessége mit sem változik – írta meg a ScienceAlert.

A Cell Metabolism című folyóiratban megjelent tanulmányukban a Harvard Medical School kutatói, köztük Jesse Poganik és Vadim Gladyshev arra tettek kísérletet, hogy tisztázzák a fogalmakat Szerintük a megfiatalodás állítása csak akkor áll meg a lábán, ha a sejtszintű mérések és a fizikai teljesítmény javulása kéz a kézben járnak, ráadásul a kedvező hatások a kezelés befejezése után is megmaradnak. A puszta számok ugyanis könnyen félrevezethetik a megfiatalodni vágyókat.

Molekuláris óra vagy fizikai valóság: Jesse Poganik szerint a folyamat nem fordítható vissza

A kronológiai életkorunkat a születési dátumunk határozza meg, míg a biológiai életkorbecslések a testünk azon molekuláris jellemzőit vizsgálják, amelyek az évek múlásával változnak. Jesse Poganik kifejtette, hogy egy jól validált molekuláris mérés esetében a csökkenő érték valóban azt jelenti, hogy a vizsgált sejtes mintázatok a fiatalabb emberekre jellemző állapot felé tolódtak el. Pontos kijelentés lehet, hogy az adott biomarker által becsült biológiai életkor a megadott értékkel, például öt évvel csökkent, de maga az öregedési folyamat nem fordítható vissza.

„Az öregedés mint folyamat egyirányú, és az időhöz hasonlóan nem fordítható teljesen vissza” – mutatott rá a kutató. A különbség egyértelmű: ha lassabban haladunk az úton, az még nem jelenti azt, hogy elindultunk volna visszafelé. Az öregedés lassítása és a scientifically vett megfiatalodás két teljesen eltérő eredmény. Ráadásul ezeket a mérési módszereket népességcsoportokon fejlesztették ki és tesztelték, így az egyénekre való alkalmazásuk még mindig komoly korlátokba ütközik. „Bár kiváló kutatási eszközökről van szó, még hosszú utat kell megtennünk ahhoz, hogy magabiztosan alkalmazhassuk őket az egyének szintjén” – tette hozzá a Harvard kutatója.

A klinikai vizsgálatokból származó adatok jól szemléltetik, mennyire eltérő képet mutathatnak a különböző tesztek. A CALERIE elnevezésű kutatásban a résztvevők két éven át csökkentett kalóriatartalmú étrendet követtek. A vérkészítmények későbbi elemzésekor a DunedinPACE nevű mérőeszköz a biológiai öregedés tempójának kis mértékű lassulását mutatta ki. Ugyanakkor két másik elterjedt mérési módszer, a PhenoAge és a GrimAge semmilyen érdemi változást nem jelzett a résztvevők becsült biológiai életkorában.

Maradandó hatások és statisztikai csapdák

A kutatók között folyamatos a vita arról, hogy a molekuláris jelzőket vagy a fizikai funkciókat kell-e előtérbe helyezni. Ha valakinek a molekuláris értékei magasabb biológiai életkort mutatnak, de a markolási ereje, a hallása és a mozgásképessége kiváló, kérdéses, hogy indokolt-e őt biológiailag öregebbnek tekinteni. A molekuláris tesztek hívei szerint viszont ezek a mérések még azelőtt jelezhetik a hanyatlást, hogy a fizikai tünetek megjelennének, így több idő marad a beavatkozásra. A fizikai edzés ugyanakkor javíthat egy adott képességet anélkül, hogy megváltoztatná az alatta rejlő sejtes folyamatokat, míg a molekuláris tesztek nem mindig tükrözik a testmozgás valódi élettani előnyeit.

A tanulmány szerzői ezért a két megközelítés együttes alkalmazását javasolják. Jesse Poganik három alapvető szempontot fogalmazott meg a megfiatalodás igazolására: „Ugyanazt a mérést használták a beavatkozás előtt és után? A változás a beavatkozás vége után is megmaradt? És sikerült-e az eredményt egy teljesen eltérő módszerrel is megismételni?” Ezek az ellenőrzések segítenek kiszűrni az átmeneti ingadozásokat és a statisztikai torzításokat.

Gyakori jelenség például az átlaghoz való visszatérés néven ismert statisztikai hatás: egy kirívóan magas első mérést szinte törvényszerűen egy alacsonyabb, az átlaghoz közelebbi eredmény követ, anélkül, hogy valódi megfiatalodás történt volna. A kutatók szerint a jövőben az olyan nagyszabású kezdeményezések, mint az izomtömeget, a kognitív képességeket és az immunrendszert egyaránt vizsgáló XPRIZE Healthspan verseny adhatnak választ arra, hogy a molekuláris és a fizikai mutatók mikor kezdenek végre egybehangzó, tartós történetet mesélni.