Ánizs
Az ánizs a Földközi-tenger partvidékén honos egyéves növény szárított, apró termése, amelyet a népnyelvben olykor édesköményként is emlegetnek. A növény magjai szürkésbarna színűek, finoman bordázottak és rendkívül koncentráltan tartalmazzák illatos olajaikat.
A fűszer fő aromakomponense az anetol nevű szerves vegyület, amely a fűszer jellegzetes, édeskés, kissé mentolos utóízéért felel. Ez a hatóanyag a népi tapasztalatok szerint nemcsak az emésztést javítja, hanem hatékonyan nyugtatja a légutakat is.
Európa konyháiban már a reneszánsz kor óta kimondottan drága és keresett luxuscikknek számított a gazdag kereskedővárosokban. A nemesi udvarok lakomáin a drága fűszerekkel készült pékáruk a házigazda gazdagságát hirdették.
A magyar karácsonyi hagyományban a mézes puszedlik, a roppanós ánizsos kekszek és az ünnepi forralt italok elengedhetetlen kelléke. Sajátos zamata a sütemények tésztájában sülés közben bontakozik ki igazán intenzíven.
A hagyományos magyar receptek szerint készülő téli aprósütemények aligha képzelhetők el e nélkül a mediterrán mag nélkül. Az ánizs különleges aromája az évszázadok során elválaszthatatlanul összeforrt a hazai karácsony hangulatával.
A gyümölcs külső rétegének apró mirigyeiben rejlő illóolajok tökéletes ellenpontot képeznek a nehezebb fűszerek töménységével szemben. A forró gőzben felszabaduló cseppek nélkül elképzelhetetlen lenne a téli vásárok jellegzetes illatfelhője.
