Fahéj
A fahéj a fás szárú trópusi fák lehántolt kérgeként vált a hazai téli gasztronómia legfontosabb alapanyagává. Eredetileg Kínában és Ceylon szigetén honos fafajok ágainak lefejtett belső kérgéből jut el a konyhákba.
A magyar konyhaművészetben már a 15. század óta rendszeresen alkalmazzák ezt a különleges zamatú növényi részt. A Cinnamomum nemzetséghez tartozó fák kérge a középkor vége óta jelen van a hazai gasztronómiai feljegyzésekben.
A mézeskalács és a különféle almás sütemények tésztájából egyszerűen kihagyhatatlan az őrölt változata. A gőzölgő forralt bor készítésekor pedig az egész fadarabok adják meg az ital jellegzetes aromáját.
Az intenzív aromájú fűszer a gasztronómiai értéke mellett az emberi szervezetre is kedvező élettani hatásokkal bír. Hatóanyagai hozzájárulnak a vércukor- és trigliceridszint természetes csökkentéséhez a nehéz étkezések során.
A bőséges ünnepi lakomák idején kiemelten hasznos a fűszer emésztést serkentő tulajdonsága. Emellett a téli fűszerkeverékek szinte mindegyikének ez a faágkéreg adja az abszolút gerincét a magyar háztartásokban.
Az ókori Kínában a császári udvar előírásai szerint a hivatalnokoknak egy szárított virágrügyet kellett elrágniuk a kihallgatások előtt. A bimbóban rejlő vegyületet azonban nemcsak frissítőként, hanem meglepően erős természetes érzéstelenítőként is becsülték.
