Szegfűszeg

A szárított szegfűszeg valójában nem mag vagy termés, hanem a fűszerszigeteki szegfűszegfa még ki nem nyílt virágrügye. A szüretelést követően kíméletesen szárítják meg őket, így nyerik el jellegzetes sötétbarna, szögletes formájukat.

A virágrügy legfőbb aktív hatóanyaga az eugenol nevű vegyület, amely a fűszer rendkívül karakteres, szúrós illatáért felel. Ez az összetevő a természetben erős helyi érzéstelenítő és antibakteriális hatással rendelkezik.

Az ókori Kínában a császári udvar előírásai szerint a hivatalnokoknak ezt a bimbót kellett rágniuk a lehelet frissítésére a kihallgatások előtt. A rügy fertőtlenítő és frissítő hatását a keleti uralkodók már évezredekkel ezelőtt nagyra értékelték.

A magyar ünnepi asztalon a hagyományos borleves és a fűszeres forralt bor egyik elmaradhatatlan ízesítőjeként van jelen. Emellett az egészben sütött ünnepi húsok és sültek kérgébe tűzdelve mély, telt zamatot kölcsönöz a pecsenyéknek.

Az intenzív aromája miatt a háziasszonyok rendkívül óvatosan adagolják, hiszen pár apró szem is képes meghatározni az egész fazék ízét. A szegfűszeg így a hazai téli levesek és húsok nélkülözhetetlen fűszere maradt.

Bár a hazai konyhában sokan újkori alapanyagnak gondolják, a fűszerpaprika felbukkanása előtt már évszázadokon át használták ezt a föld alatti részt. Globális súlyát mutatja, hogy ma már évente több mint négymillió tonnát termelnek belőle.