Szegfűbors

A szegfűbors a Közép-Amerikában és Jamaikában honos trópusi fa félig érett állapotban leszedett, majd napon szárított bogyótermése. A nemzetközi gasztronómiában és a hazai konyhákban gyakran jamaikai borsként is hivatkoznak erre a gömbölyded fűszerre.

Különleges tulajdonsága, hogy ízében egyszerre fedezhető fel a fahéj, a szerecsendió, a szegfűszeg és a feketebors jellegzetes keveréke. Nem véletlen, hogy az angolszász területeken és több európai konyhában mindenfűszer néven vált ismertté.

A benne rejlő értékes illóolajok serkentik a gyomornedvek elválasztását, ezzel nagyban segítik a nehéz ünnepi ételek emésztését. Hatékonyan előzi meg a kiadós karácsonyi vacsorák után gyakran jelentkező kellemetlen puffadásos panaszokat.

A magyar ünnepi asztalokon elmaradhatatlan kelléke a pácolt vadételeknek, az ünnepi belsőségeknek és a gazdag mártásoknak. Ugyanakkor a forralt borba, a sült almás édességekbe és a mézes aprósüteményekbe is előszeretettel keverik.

Összetett illata miatt a háziasszonyok előszeretettel használják a karácsonyi fűszerkeverékek harmonizálására. A szegfűbors így az édes és a vadhúsos sós ételek közötti legfontosabb gasztronómiai hidat képezi.

A zöld maghüvelyben rejtőző fekete magvak a világ harmadik legdrágább fűszerét adják az előállítás hatalmas költségei miatt. A növény zúzásakor felszabaduló kámforos, hűsítő aroma egészen egyedi eleganciát teremt.