Szerecsendió
A fűszer a megtévesztő elnevezése ellenére botanikailag nem dióféle, hanem egy trópusi örökzöld fa húsos termésének kemény magja. Eredeti élőhelye az Indonéziához tartozó Maluku-szigeteken található, amelyet a történelem során sokáig Fűszer-szigetekként emlegettek.
Kifejezetten erős, meleg, kissé fanyar és csípős aromája miatt a szakácsok mindig közvetlenül a felhasználás előtt javasolják frissen lereszelni. A kemény felületű magot egy apró fémreszelőn húzzák el, hogy illóolajai ne párologjanak el.
A magyar ünnepi receptekben a sós fogások elmaradhatatlan kiegészítője a téli időszakban. A krémes burgonyapürék, az ünnepi sültek mellé kínált zöldségköretek, valamint a kiadós hús- és ragulevesek mind megkövetelik ezt a mély ízt.
Egyes édes tésztákban és pitékben is alkalmazzák csipetnyi mennyiségben a többi édes fűszer kiegészítéseként. Az összetett illatanyagok segítenek egyensúlyba hozni az édes és zsíros ízeket a nehezebb karácsonyi fogásokban.
A mag gazdag különféle gyulladáscsökkentő és sejtvédő antioxidáns hatású növényi vegyületekben is. Frissen reszelt formájában a szerecsendió a magyar karácsonyi ünnepi menü legfontosabb sós fűszerévé vált.
A Karib-térségből származó napon szárított bogyótermést nem véletlenül nevezik mindenfűszernek az európai konyhákban. Különlegessége, hogy egyetlen apró szem egymagában képes négy teljesen eltérő fűszer együttes aromáját felidézni.
