A vagyonkimentés blokkolása és az alapok ellenőrzése
A pénzügyminiszter parlamenti érvelése szerint „azért az expressz jogalkotás, hogy megakadályozzák az állami vagyon kimentését a magántőkealapokból”. A kormányzat ugyanis úgy értékelte, hogy a korábban kihelyezett jelentős közpénzek felett azonnali állami kontrollt kell szerezni.
A jogszabály előírásai alapján a zártkörű befektetési alapoknál a befektetési jegyek legalább 60 százalékát birtokló tulajdonosok kötelezően kikényszeríthetik az alapkezelő leváltását. Ez a passzus közvetlen beavatkozási jogot teremtett a többségi részesedéssel rendelkező szereplőknek.
Amennyiben az érintett alapkezelő húsz napon belül nem adja át a kezelést, a törvény szerint a Magyar Nemzeti Bank határozattal bíz meg egy új szervezetet. Ezzel a garanciával a jogalkotó el kívánta zárni a halogató eljárások lehetőségét a pénzpiacon.
A jogszabálycsomag megszünteti a Takarékszövetkezeti Integrációs Szervezetet is, amelynek teljes vagyona közvetlenül a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz kerül. Ezzel a lépéssel a felügyelet nélküli vagyonelemek visszatérnek a központi állami nyilvántartásba.
A megszűnő szervezet portfóliójának döntő részét a Magyar Bankholding, illetve az MBH Bank által kibocsátott, közel 190 milliárd forintos kötvényállomány teszi ki. Ez a tétel önmagában is hatalmas pénzügyi kitettséget jelentett a költségvetés számára.
A százmilliárdos nagyságrendű átrendeződés után Baka András köztársasági elnök váratlan lépésre szánta el magát a kihirdetés előtt. Miért fordult a Sándor-palota azonnal az Alkotmánybírósághoz?
