Tanács a kormányszóvivői tájékoztatón jelentette be, hogy a minisztériumi átvilágítás során feltárt anyagokat átadják a hatóságoknak. A vizsgálat nemcsak a köznevelésben használt KRÉTA-ra és a felsőoktatási Neptunra, hanem a közigazgatási iratkezelést szolgáló Poszeidon, más néven EKEIDR rendszerre is kiterjed. A miniszteri bejelentésről szóló beszámoló szerint mindhárom terméknek volt korábban versenytársa, később azonban gyakorlatilag eltűntek az állami alternatívák.
A miniszter állítása szerint az előző kormány olyan kiírásokkal és döntésekkel alakította át a piacot, amelyek kötelezővé tették az érintett rendszerek használatát, miközben a szerzői jogok és a forráskód egy magánvállalkozásnál koncentrálódtak. Tanács azt is kifogásolta, hogy több döntés nem jelent meg a Magyar Közlönyben. Ezek egyelőre a feljelentő minisztérium megállapításai: nem ismert, milyen bűncselekmény gyanúját jelölték meg, kiket érint az irat, és indult-e már nyomozás – az összeg nagysága azonban önmagában is részletes vizsgálatot indokol.
A KRÉTA és Neptun feljelentés középpontjában az állami függőség áll
Tanács Zoltán szerint 2019 óta több mint 100 milliárd forintot költöttek a három rendszerhez kapcsolódó termékekre és szolgáltatásokra. A nyilvánosságra hozott összegből ugyanakkor nem derül ki, mekkora rész jutott külön a KRÉTA-ra, a Neptunra és a Poszeidonra, ahogy az sem, hogy a szám tartalmazza-e a fejlesztést, az üzemeltetést, a licenceket és az intézményi támogatást. Ezek nélkül még nem állapítható meg a túlárazás mértéke, de a verseny hiánya gyengíthette az állam alkupozícióját.
A forráskód és a felhasználási jogok tulajdonlása azért stratégiai kérdés, mert ezek határozhatják meg, hogy az állam más szolgáltatóval továbbfejlesztheti-e a rendszereket, vagy egyetlen vállalkozástól marad függő. A KRÉTA iskolai adminisztrációt, a Neptun felsőoktatási tanulmányi folyamatokat, a Poszeidon pedig iratkezelést szolgál, így egy hirtelen szolgáltatóváltás intézmények ezreinek működését érinthetné. A kormány következő feladata ezért nemcsak a múltbeli szerződések ellenőrzése, hanem működőképes technológiai alternatíva kialakítása is.
A feljelentés még nem bizonyítja a túlárazást vagy a bűncselekményt
A feljelentés azt jelenti, hogy a minisztérium szerint hatósági vizsgálatra alkalmas gyanú merült fel; nem jelenti automatikusan azt, hogy a szerződő cégek vagy a korábbi döntéshozók bűncselekményt követtek el. A nyomozó hatóságnak először arról kell döntenie, elrendeli-e a nyomozást, majd szerződésekkel, számlákkal, piaci összehasonlításokkal és döntéshozói vallomásokkal vizsgálhatja az állításokat. A Contextus a titkosított kormányhatározatok feloldásának tervéről szóló cikkében már bemutatta a korábbi döntések feltárását célzó kormányzati programot; ez csak tágabb tematikai kapcsolat, nem bizonyíték a szoftverügyben.
Kapcsolódó cikk
A büntetőeljárás mellett közbeszerzési, versenyjogi és informatikai kérdések is felmerülhetnek. Vizsgálni lehet, valóban kizárták-e az alternatív szolgáltatókat, indokolhatóak voltak-e a beszerzési feltételek, valamint megfeleltek-e az árak a fejlesztések és az üzemeltetés piaci értékének. Az érintett vállalkozások részletes álláspontja a bejelentés idején nem jelent meg, ezért az ő válaszaik nélkül nem teljes a kép. A következő érdemi lépést a hatósági döntés mellett a minisztérium által összeállított dokumentáció nyilvánossága hozhatja el.
Tanács Zoltán szerint a minisztérium egy 40 oldalas feljelentést és hozzá terjedelmes mellékletet készített a KRÉTA, a Neptun és a Poszeidon történetéről.
A dokumentáció terjedelme arra utal, hogy a tárca nem egyetlen szerződést, hanem éveken át épülő döntési és beszerzési láncot kíván vizsgáltatni. A hatóságoknak most szét kell választaniuk a rossz szakpolitikai döntést, a drága, de jogszerű beszerzést és az esetleges bűncselekményt. Közben az oktatási intézmények működését fenn kell tartani, ezért a kormány nem kapcsolhatja le egyszerűen a rendszereket. A következő próba az lesz, bemutat-e Tanács Zoltán konkrét szerződéseket és piaci árakat, illetve miként csökkenti az állam technológiai függőségét anélkül, hogy veszélybe kerülnének a tanulmányi és iratkezelési adatok.