Miként találkozik a valóság és a fikció? Kukorelly Endre legújabb regénye kapcsán erre keressük a választ. Ezúttal a Baumgarten-díj felélesztéséről, a mentori munkáról és a véleménynyilvánításról beszélgettünk vele.

Hirdetés

ContextUs: Már jelentek meg részletek a Margó Fesztiválon debütált Cé cé cé pé, avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé regényedből. Nagyon egyszerű mondatokkal operálsz – mondhatni, már-már minimalistán. Szerkesztői döntés áll mögötte?

Semmiféle döntés nem áll mögötte. Ha a komputerhez ülök, nem az előre elgondoltakat gépelem be, épphogy igyekszem „kiüríteni”, ami épp a fejemben van. Ilyenkor belülről jön a hang, az anyagot pedig igyekszem megfeleltetni neki, aztán sikerül vagy sem.

Kukorelly Endre a Margó Fesztiválon 2019 októberében / Fotó: Valuska Gábor

Olvasom, amit leírtam, hangosan is, magamban is, és hallom, amikor hamisan zeng. Ehhez aztán félre kell tennem, minél tovább aszaljam. Horatius szerint kilenc évig kéne érlelni, de hát kinek van annyi türelme! Írás közben akkor érzem jól magam, akkor nem unatkozom, ha magam is folyton meglepődöm, miként alakul a dolog.

ContextUs: A szóban forgó regénynél is meglepődtél, jól érezted magad?

Alap, hogy jól érezzem magam – ahogyan, és ameddig csak lehet. Az írás – és olvasás – jó esetben a zsigeri idegrendszert stimulálja, endorfint szabadít fel stb., mindenkinek ajánlom, hogy drogként használja.

ContextUs: A minimalista szerkesztés mint megoldás ad egyfajta kattogásra emlékeztető érzetet. Továbbá ha szétbontanánk, akár hosszúversként is funkcionálhatna. Mennyire illeszkedik a regény a korábbi írásaid közé?

Illeszkedik. Hogy mi lesz a műfaj, előre csak ritkán döntöm el – és akkor se mindig úgy lesz. Egy-egy mű jó esetben szerzője mentális struktúrájának lenyomatai, úgy érzem, az esszéim, színdarabom, gyerekverseim kvázi belőlem vannak.

Kukorelly Endre korábbi regénye, a Porcelánbolt bemutatóján / Fotó: Laik Eszter

Nem akarok megfelelni senkinek, egyszerűen élvezni akarom, amit csinálok és ahogy csinálom, és azt hiszem, ha sikerül, jól fogja érezni magát, aki olvassa. Ha olyan a szöveg üteme, az beszippant: „zenei”, szokták mondani.

És van persze ütem, ritmus, dallam, visszatérés, Leitmotiv, ezek viszont minden művészeti ággal kapcsolatosak, korántsem csak a zenével.

Tautológia azt mondani egy prózai szövegről, hogy versszerű vagy zenei, ahogy egy képpel, koreográfiával, épülettel vagy szoborral kapcsolatban is az volna.

ContextUs: Regényed főszereplője (K) nyilvánvalóan utalás magadra. Mennyire életrajzi ihletettségű szövegről van szó?

Több olyan anyagból áll össze, amit láttam-megéltem, még családi dokumentumok is, ezzel – és mindennel – együtt a (K) nevű figura nem én vagyok. Egy-egy szituáció, történet alapja valóságos – amennyiben megközelíthető a valóság –, más dolgok tisztán fiktívek.

Kukorelly Endre / Fotó: Vasárnapi Hírek

Tudom, hogy rám olvassák, ez történt a TündérVölgy és főképp az Ezer és 3 című regényeim esetében is. Mit tegyek, tudomásul veszem. Mindenki úgy olvas, ahogy, de ha javasolhatom, ne a mit olvassuk: az a releváns, hogyan olvassuk azt a mit. Paulde Man szerint – a hetvenes évek végén írta – a referenciáról többet hallani, mint a relevanciáról. Nyilván ez mindig is így marad.

Talán ha nem a valóságot várnánk el egy irodalmi műtől, hanem az érzéki idegrendszerünkre eresztve egyszerűen csak élveznénk, mint a gyerek a mesét, jobban járnánk.

Egy négyéves tudja, hogy nincs hétfejű sárkány, vagyis csak a mesében van, épp ezért kell neki a mese. Tudja a sztorit, a könyökén jön ki, mégis kell neki megint és megint, és nem tűri, hogy akár egy szó is kimaradjon, mert „az akkor nem úgy van”. Hogy mi van a valóságban, nem tudhatjuk, dehogy mi van a mesében, azt nagyon is.

ContextUs: A fiatalabb nemzedéknek már nehéz belehelyezkednie a kommunizmus korszakába, nem értük meg és nem emlékezünk rá. Nehéz volt megidézni/felidézni az akkori eseményeket, életet?

Világért se helyezkedj bele! A török világba sem helyezkedünk bele, műveket nem azért olvasol, hogy megtudd, „mi volt”. Akkor forgass történeti munkákat!

Kukorelly Endre beszél új regényéről / Fotó: Valuska Gábor

Vagy hétszer olvastam az Egri csillagokat, pedig már másodjára is tudtam, mi fog történni és mi történt, még csak nem is Gárdonyi, hanem az alkotása szerint. Nem volt nehéz felidézni az akkori eseményeket, mert nem idéztem fel. Oké, nem ennyire egyszerű, utánanézel ennek-annak, sőt szeretnéd, ha úgy lett volna, fáj, ha kiderül, hogy nem úgy volt, de az olvasás élvezeti értékéből ez nem von le.

ContextUs: A regényírás mellett számtalan projektben veszel részt. Még bírod erővel?

Épül a nap magától is, ha sokszor rám is szakad. Tanítok több helyen is kreatív írást, olyanokkal foglalkozom, akik maguk is írnak.

Szeretem csinálni, bármennyire fárasztó, és sajnálom, hogy az én időmben még nem volt ilyen, tudom, hogy nekem mennyi vargabetűt levágott volna.

És azt is tudom, mennyire ráférne mindenkire, a legnagyobb mesterekre is. Amikor azzal viccelek, hogy Kosztolányit mennyire bírnám abriktolni, azt komolyan gondolom.

ContextUs: Többek között hetente tartasz írószemináriumot Budapesten, a FUGA-ban, tudjuk, hogy a Facebookon rendszeresen hirdeted is. Mentorként milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban?

Meglepő változásokat tapasztaltam, többen is „a szemem láttára” váltottak – alig túlzok, ha azt mondom, változtattak az életükön. Csak aki művészetekkel foglalkozik, annak van igazán esélye arra, hogy megváltoztassa éltét. Szoktam ajánlani mindenkinek – most is ajánlom.

ContextUs: Korábban létrehoztad a Nyugodt Szív a Lakhatásért nevű csoportot, amely aktívan működik a Facebookon. Tudnál sikertörténeteket mondani?

Öt éve indítottam be a Nyugodt Szívet, már alapítvány vagyunk, egy csokor fantasztikus hölgy szívjóságból és kőkeményen azzal foglalkozik, hogy hajléktalanokon, lakhatási szempontból veszélyeztetetteken segítsen.

Parti Nagy Lajos, Hernádi Judit, Radnóti Sándor, Kemény István, Mécs Imre egy-egy mondattal demonstrált a hajléktalanságban élők védelmében

Október 14-én, vasárnap délután kortárs írók, színészek, rendezők, riporterek és civilek közösen tiltakoztak Egy mondat. címmel. Az akció szervezői kortárs magyar írókat, költőket, színpadi szerzőket és dalszövegírókat kértek meg arra, hogy egyetlen mondatban reagáljanak a módosított Alaptörvény inkriminált mondatára.

Az egész sikertörténet. Kis – olykor nagyobb – adományokból működünk, több száz embernek, családoknak tudtunk segíteni. Nagyon megható, hogy emberek csak úgy, maguktól befizetnek; egy nyugdíjas hölgy például a nyugdíjnövekményét utalja át havonta.

ContextUs: Nem csak ezen projektedre adakoznak bőségesen az emberek, hanem a Baumgarten-díj felélesztésére is. Nyáry Krisztián viszont úgy véli, hogy ehhez több (7-10) milliárd forint értékű ingatlanra volna szükség.

Felélesztjük! A Gyümölcsöskert–Baumgarten díj jövő év január 18-tól működni fog, és remélem, majd fölkavarja az állóvizet. A közösségi finanszírozásnak ugyanis az a minden másnál nagyobb ereje, hogy aki beszáll – akár jelképes pénzzel is –, már mindig oda fog figyelni a mindenkori díjazottakra. Jó volna a nagy pénz, ám kis pénzből is beindulhat.

ContextUs: Milyen struktúrában szeretnéd felosztani a díjakat?

Tervem, hogy öt nagydíjat és 4 kisdíjat osszunk, ötször ötmilliót és kétszer két és félmilliót.

Ez most még messze nem jön össze, de biztos vagyok benne, hogy egyszer csak előáll egy vagy két-három nagyon gazdag lélek, és betesz egy- vagy két-három milliárdot.

És akkor majd az addigi díjazottak „visszamenőleg” megkapják, amivel a Gyümölcsöskert az adósuk maradt.

ContextUs: A Hír TV kínálatában fut a Szabadfogás című műsor, amelynek állandó vendége vagy. Hogy véled: nehéz manapság nyíltan felvállalni az embernek a véleményét?

Dehogy nehéz, kifejezetten szórakoztató! Azért megyek bárhová, nem csak iskolákba vagy művelődési házakba, de a legkülönfélébb politikai műsorokba is, mert ettől jól érzem magam.

Kukorelly Endre 1 milliót ajánlott fel, hogy felélesszék a Baumgarten-díjat

Mint arról mi is beszámoltunk, március 15-e körül osztották ki idén is az állami kitüntetéseket. Azonban több olyan személy részesült díjban, akik vitathatók. Ilyen például Takaró Mihály szélsőjobboldali történész. A Munkácsy-díj körül pedig még nagyobb volt a botrány. Krajcsovics Éva festőművész lemondott bizottsági tagságáról. A Munkácsy-díj bizottság egyik tagja levelet írt az EMMI miniszterének, Kásler Miklósnak.

A velem amúgy bizalmatlan közeget élvezem leginkább. Persze erre először rá kellett jönnöm – hogy aztán rákapjak.

Az pedig úgy ment, hogy LMP-s képviselőként láttam, miként menekülnek az elvileg felelős, magukat azonban láthatólag inkompetensnek érző képviselők a számukra nem kedves médiumok elől.

Ezt gyomorforgatónak találtam, akkor határoztam el, hogy én nem válogatok, mindenhová elmegyek, ahová hívnak.

ContextUs: Ezek szerint te soha nem zárnál le egy bőlére eresztett kérdést annyival, hogy „boldog karácsonyt”?

Dehogynem – ha az épp aktuális lenne, ha épp az ünnepről esne szó. Mindenesetre Orbán idevágó beszólásának a fejlemények (Karácsony Gergely az új főpolgármester – a szerk.) érdekes akusztikát adtak.

ContextUs: Többek között az általad is említett újságírók ignorálása ahhoz vezetett, hogy lezüllött a közbeszéd. Ám azt lehet megfigyelni a 2018-as választás és a Hír TV (újra) jobboldalivá válása után, hogy kormánykritikus hangokat is igyekszenek megszólaltatni a kormánymédiumok. Visszafordítható a züllöttség?

Azért megyek például a Hír TV-be is, ha hívnak, mert senkiről sem gondolom, hogy velejéig züllött volna. Erről nagy vitáim voltak-vannak sok jóemberemmel.

ContextUs: Számos olyan könyv jelent már meg, amely a kommunizmus témáját dolgozza fel. Van amelyik pozitív, van, amelyik negatív képet fest az akkori rendszerről. A mostani regényedet hová helyeznéd ezen a görbén?

Ez a könyv szerintem inkább (K) és környezete kistükre, mint magáé „a kommunizmusé”. A Rom című könyvemmel volt ilyen célom.

Kukorelly Endre tanít / Fotó: Kukorelly Endre Facebook-oldala

ContextUs: Azt tudjuk, hogy a történelem bizonyos aspektusai ciklikusan újra és újra megjelennek. Látsz-e valami hasonlóságot a jelen politikai és társadalmi helyzete és a rendszerváltás előtti idők között?

Nem. Nulla hasonlóság. Mi, résztvevők vagyunk hasonlóak vagy ugyanazok. Az általános emberi pedig változatlan, változtathatatlan.

ContextUs: Miért tudnád kifejezetten ajánlani a Cécécépé-t az olvasóknak?

Azoknak ajánlom, akik a szöveg öröméért olvasnak. Úgy olvasnak, ahogy például zenét hallgatnak: nem a „mondanivaló” meg az „eszme” miatt, hanem mert élvezik, egyszerűen mondva, tetszik nekik.

Amit mond, az a ráadás. „Hát, ez meg miket beszél!” – mondják maguk elé mosolyogva.

CV

Kukorelly Endre József Attila- és Babérkoszorú díjas magyar író, költő, kritikus. Egyetemistaként a Jelenlét irodalmi folyóirat egyik szerkesztője volt. Első verseskötete 1984-ben jelent meg A valóság édessége címmel. 1999-től 2003-ig a Szépírók Társasága elnöke volt. Több folyóirat (Új Dunatáj, Irodalmi Jelen, Parnasszus, Kalligram) munkatársaként dolgozott. Élnek még ezek? című darabját Máté Gábor rendezésében játszotta a Katona József színház. 28 magyar nyelvű és 19 idegen nyelvű könyve jelent meg. Fontosabb művei: A Memória-part (1990), TündérVölgy avagy az emberi szív rejtelmeiről (2003), Rom. A komonizmus története (2006), Samunadrág (gyerekversek), Mind, átjavított, újabb régiek (összes versek), Reggel az egyik istennő (rövidpróza), Ezer és 3 avagy a nőkben rejlő szív (2009), Országházi divatok, Porcelánbolt (2016). Legutóbbi kötete Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé a Kalligram gondozásában, 2019-ben jelent meg.

Hirdetés