Életének 86. évében vasárnap meghalt Sára Sándor filmrendező, operatőr, a nemzet művésze, az egykori Duna Televízió első elnök-főigazgatója.

Nem csak filmrendező volt Sára Sándor

Hirdetés

Az operatőrként (Sodrásban, Tízezer nap, Apa, Szindbád) és rendezőként (Feldobott kő, 80 huszár, Krónika) is filmtörténeti klasszikusokat jegyző (egyebek mellett Balázs Béla-, Kossuth- és Kossuth-nagydíjas) Sára Sándor 85 éves korában halt meg.

Sára első játékfilmjét 50 évvel ezelőtt rendezte. Az erősen önéletrajzi ihletésű Feldobott kő premierje eredetileg az 1968-as cannes-i filmfesztiválon lett volna, de a mustra félbeszakadt a párizsi diáklázadások miatt, így csak egy évvel később mutatták be.

Búcsúzik a Magyar Művészeti Akadémia

Magyar Művészeti Akadémia levelét változtatás nélkül közöljük.

Sára Sándor 1933. november 28-án született a Galga-menti Turán, vasutas családba. Édesapja aljegyzőként, majd a közeli Ikladon jegyzőként dolgozott. Elemi iskoláit Turán, Ikladon és Aszódon végezte, középiskolai tanulmányait Jászberényben, anyai nagyszüleinél kezdte, majd Aszódon folytatta. Az aszódi gimnázium egyetlen tiszta kitűnő diákja, édesapja miatt még a nevét sem említették az évzárón, sőt későbbiekben – mint „osztályellenséget” – a háború után alaptalan vádakkal többször internálták.

Sára Sándor filmrendező, operatőr / Fotó: MTI

A Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett 1952-ben, rendezőnek készülő osztálytársa biztatására elhatározta, hogy operatőr szakra felvételizik a Színház- és Filmművészetire. Fő mentorai Szőts István, Illés György és Szőllősy Éva, ez utóbbi kettő Sztálin halálát követően vehette fel végül 1953-ban a főiskolára. Gaál Istvánnal közös vizsgafilmjüket, a Pályamunkásokat Gaál rendezte és vágta, Sára pedig fényképezte 1957-ben. A modern magyar filmművészet nyitányának tekinthető filmetűd 1959-ben a bécsi Világifjúsági Találkozón aranyérmet nyert.

Sára Sándort a siker ellenére, mivel az 1956-os forradalom alatt a főiskolai forradalmi bizottság tagja volt, végérvényesen el akarták tanácsolni a pályáról, és „büntetésként” a Híradó- és Dokumentumfilm Gyárba helyezték, segédoperatőr lehetett.

Sára 2008-ban azt nyilatkozta erről a korszakról, hogy a forradalom leverését követő véres terror idején „nem nagyon szerzett örömet, hogy pufajkások között szolgált operatőrök után vigyem az akkumulátort. Ezért amikor csak lehetett, elkerültem a munkákat. Voltunk ezzel így néhányan. Helyette képeztük magunkat, és olyan emberek közé jártunk, akik be voltak tiltva, és akiktől tanulhattunk”.

Kíváncsi vagy, milyen India egy ikonikus filmrendező, Sára Sándor szemével?

A tárlaton látható 83 kép a művész több évtizedes munkájának eredménye, hiszen Sára Sándor India visszajáró vendége volt – olvasható az önkormányzat MTI-hez eljuttatott közleményében. A rendező portrékon, tájképeken és eseményfotókon keresztül mutatja be az indiai emberek mindennapjait. A színes képeken nagy hangsúlyt kap a vallás, a szegénység és a család.

A „passzív rezisztencia” lassan kezdett oldódni. Az első önálló operatőri feladatra Raffai Anna kérte föl Sárát 1959-ben, a Busójárás című néprajzi filmben. 1960-ban született meg első rendezése, a Virágát a napnak című kísérleti film. A magyar filmtörténet – és Sára nemzedéke – számára a Balázs Béla Stúdió 1960–61-ben kiteljesedett „kivételes időszaka” hozott mind tartalmi, mind formai tekintetben gyökeres fordulatot.

A politikai propagandával átitatott művek helyett saját személyes élményeiket akarták megjeleníteni a filmvásznon, a legjobb magyar hagyományokat a világon akkor tért hódító modern filmművészet eszközeivel ötvözve.

Erre a reményre a Balázs Béla Stúdióban készült több film – köztük például Szabó István 1961-es Te című rövidjátékfilmje és Sára 1962-es dokumentumfilmje, a Cigányok – nemcsak itthon, hanem külföldön aratott váratlan sikere is feljogosította őket.

Tűrt és tiltott volt a kommunizmusban

Sára az akkori kultúrpolitika által meghatározott támogatott – tűrt – tiltott kategória közül az utóbbi kettő határán egyensúlyozó irányzat vezéralakja lett, a népművészet „tiszta forrásából” merítve járult hozzá a modern magyar filmművészet megteremtéséhez.

A Balázs Béla Stúdió első nemzedékének legendás közösségi szellemét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a következő években Sára olyan eltérő szemléletű és stílusú, de egyformán korszakos jelentőségű filmek új és erőteljes képi világot, kompozíciós módszereket teremtő operatőre lett, mint a Sodrásban (Gaál István, 1963), a Gyerekbetegségek (Kardos Ferenc-Rózsa János, 1965), az Apa (Szabó István, 1965), a Tízezer nap (Kósa Ferenc, 1965, bemutató:1967) vagy a Szindbád (Huszárik Zoltán, 1970).

A nemzet művésze 85 éves volt / Fotó: MTI

Sára Sándort a dacos tettvággyal párosult formateremtő érzékenység nemcsak operatőrként, hanem rendezőként is jellemezte. Feldobott kő című önéletrajzi ihletésű első játékfilmje forgatókönyvét Sára mellett Csoóri Sándor és Kósa Ferenc jegyezte, akikhez a hatvanas évek közepétől több évtizedes szoros munkatársi és baráti viszony fűzte. Sára és Csoóri közös nagyszabású történelmi vízióit, terveit az 1978-as 80 huszár megvalósítása szimbolizálja.

Sára a nyolcvanas évek legnagyobb hatású, felkavaró erejű, és ma már felbecsülhetetlen forrásértékű tanúságtevőket megszólaltató dokumentumfilmes irányzatának a megteremtője.

Ezek a „beszélő fejes” hosszú-dokumentumfilmek az évtizedekig hallgatásra ítéltek megszólaltatásával a társadalomtudományi kutatásokban is kényszerűen elhallgatott legsúlyosabb tragédiáiról, a 20. századi történelem különböző színezetű diktatúráinak kiszolgáltatott egyszerű emberek mérhetetlen szenvedéseiről tudósítottak. A legsúlyosabb tabutémák érintésére természetesen csak 1989 után forgatott dokumentumfilmjeiben kerülhetett sor (Lefegyverzett ellenséges erők I–II., 1991; Magyar nők a Gulágon I–III., 1992; “Aki magyar, velünk tart” I–II., 1993; Nehézsorsúak I–XV., 2004; Memento, 2006).

Elhagyott Románia – a kommunizmus nyomai képekben

Ioana Cîrlig dokumentarista fotográfus jelenleg Romániában él és alkot. Hazája rengeteg gyönyörű tája mellett sajnos az ellenkezőjére is látni példát. A kommunizmus leverése után a piacgazdaságra való áttérés megrengette az iparra épülő bányavárosokat. A művész az Európai fiatal Fotográfusok Fesztiváljára készített képeit elnézve, látszik, hogy a városokban maradt emberek továbbra is szeretnék kihozni a legtöbbet a tőlük függetlenül kialakult helyzetből.

Sára Sándor sokszínű, váratlan stílus- és műfajváltásoktól sem mentes életművének különös időszaka volt az a hét év (1993-2000), amíg a Duna TV elnöke volt. Sára egy korábban elképzelhetetlen valódi közszolgálati, sőt kulturális televíziót épített föl a munkatársaival.

Szakmai elképzelései igazolásaként 1999-ben az UNESCO a csatornának a Világ legjobb kulturális televíziója címet ítélte. Sára szoros együttműködést valósított meg a Duna Televízió és az értékes dokumentumfilmeket gyártó Dunatáj Alapítvány között, és ő hívta életre 1995-ben a fiatal filmesek számára filmkészítési lehetőséget biztosító Duna Műhelyt is.

Továbbá a hazai és határon túli magyar televíziósok-filmesek szakmai továbbképzésére 2000-ben az ő kezdeményezésére alapították a Dunaversitas Egyesületet, és a Lakitelki Filmszemlét. Szülőföldje, a Galga-mente támogatására Tura városával művészeti alapítványt hozott létre.

Saját halottjának tekinti az MMA

A Magyar Művészeti Akadémiánál, melynek 2011-től rendes tagja, Sára Sándor kezdeményezte az 53 magyar film, majd a 100 magyar dokumentumfilm című vetítéssorozatot, amelyen 2012 novembere óta sok száz fiatal ismerhette meg a magyar filmművészet kiemelkedő alkotásait és még élő alkotóit.

Rengeteg klasszikus film válik ingyen elérhetővé – Ünnepi hangulat kipipálva

Az ünnepek alatt a közönség szabadon élvezheti a Nemzeti Digitalizációs és Filmfelújítási Program közelmúltban született eredményeit, klasszikusokat és kultfilmeket, közönségkedvenceket és újrafelfedezésre váró értékeket éppúgy, mint a sosem látott ritkaságokat. A listán 54 rendező száz filmje szerepel, összesen 4200 percben, a legrégebbi film 1912-ből, a legújabb 1998-ból származik.

2013 őszén, 80. születésnapja alkalmából Sára Sándort országszerte ünnepelték. Tucatnyi budapesti és vidéki oktatási és kulturális intézmény képviselői az ELTE Filmtudományi Tanszékén tartott konferencián és egy vaskos tanulmánykötetben elemezték sokoldalú életművét, s azonos című portréfilm is készült a magyar kultúra kiemelkedő képviselőjéről.

Számos díjai, kitüntetése közül említendő a Kossuth-díj (1978), a Nemzet Művésze Díj (2014), A Magyar Művészeti Akadémia Életműdíja (2017), a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díj (2018), és a Kossuth-nagydíj (2018).

Sára Sándort a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.

Hirdetés