Az üres persely esete
– Jó estét kívánok, Mészáros úr! – lépett be a vagyonvizsgáló, miközben gyanakodva méregette a dohányzóasztalon fejtőre állított kerámia malacot. – A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal képviseletében jöttem. Kérem a vagyoni egyenleget és a legutóbbi húsz év számlakivonatait.
– Parancsoljon, tisztelt biztos úr! – nyújtott át Mészáros egy üres, repedt szélű műanyag perselyt. – Ez mindenem. Ennyim maradt, miután a minisztérium felmondta az autópályákat.
A vagyonvizsgáló felemelte a perselyt, megropogtatta, majd a szobamérlegre helyezte.
– Ez pontosan száztizenkét gramm, Mészáros úr. Viszont az adónyilvántartásunk szerint ön hét magántőkealapon keresztül több mint háromezer milliárdos koncessziós keretet kezelt. Hol van a különbség?
– A párnák között – szólt közbe véletlenül a tanácsadó, de Mészáros azonnal bokán rúgta.
– A különbség az infrastruktúrában van! – javította ki magát a milliárdos. – Az mind benne van a jó magyar földben! Lerakva, lehengerelve, besávozva. Ha akarja, felhívhatom a Szíjj Lászlót is, nála van a másik fele a szalagkorlátoknak.
A vagyonvizsgáló kihúzta a tollát, és egy vastag piros vonalat húzott a kiterjedt kérdőív első lapjára.
– A szalagkorlát állami tulajdonú közútkezelői eszköz. Magánvagyonként nem számolható el, kivéve, ha ön a saját konyhájában használja kerítésnek. Kérem, nyissa ki a garázst!
Mészáros szája kiszáradt, miközben a tanácsadó elhaló hangon próbálta elterelni a biztos figyelmét egy kitöltetlen árverési katalógussal.
– Biztos úr, nem szeretné inkább megtekinteni a tiszántúli gázvezetékek amortizációs kimutatását? Rendkívül izgalmas olvasmány!
