Mészáros Lőrinc puszival és együttműködéssel nyit a Tisza felé, de a háttérben már közbeszereztetik a védőügyvédi keretszerződést

Együttműködési ajánlat a pénzügyminiszternek

– Olvassam fel? – kérdezte a vállalati jogi igazgató, miközben felvette az olvasószemüvegét.

– Olvassad – legyintett Mészáros. – Elvégre tisztességes magyar vállalkozók vagyunk. Mi a mindenkori kormánnyal együtt működünk. Ezer szálon kötődünk az államhoz, ezt mindenki tudja.

– A bejegyzés első mondata így hangzik: ‘Ez a csávó vajon miben van? Mindenkit szeret meg puszil.’ – idézte a jogi igazgató száraz hangon.

– Ez egy közvetlen, baráti felütés – elemzte a PR-tanácsadó gyorsan. – Megszólította a humánumot a gazdasági kolosszus mögött. A személyes dimenziót emelte ki.

– Várjál, van utóirat is – folytatta a jogász, és halkabban tette hozzá: – ‘ui.: ugyanitt jó ügyvéd kerestetik’. És odatett egy röhögős szmájlit.

– Jó ügyvéd? – nézett körbe Mészáros, és az asztalra csapott. – Hát nincs nekünk elég ügyvédünk? A fél belvárosi irodaház jogászokból áll! Hány százezer oldal szerződésünk van?

– Van bőven, elnök úr – mondta a jogi igazgató. – A gond csak az, hogy azok a szerződések mind arról szólnak, hogyan kapjuk meg a pénzt. Arról egyetlen passzus sincs, mit csinálunk, ha vissza akarják kérni.

A pénzügyi vezető idegesen lapozott egyet a táblázatban, mert tudta, hogy a következő napirendi pont még ennél is közelebb viszi a vezetőséget az élő adásban elhangzott mondatokhoz.