A kiüresedett kifejezés és a fast fashion bútorok
A fogalom eredetileg az 1940-es és 1970-es évek közötti időszak építészetére és formatervezésére utalt, amely az Egyesült Államokban és Európában a funkcionalizmust állította a középpontba. A Bauhaus és a skandináv letisztultság hagyományaiból táplálkozó mozgalom célja a minőségi tömeggyártás megteremtése volt.
A kifejezést Cara Greenberg népszerűsítette az 1984-ben megjelent könyvével, ám a szakíró szerint mára alaposan félrecsúszott a jelentése. Greenberg úgy látja, a kifejezés teljesen „értelmetlenné vált, miután a múzeumi műtárgyaktól kezdve az eBayen árult kínai másolatokig mindenre ráaggatták”.
A Pinterest és az Instagram felületein terjedő sablonos lakásbelsők láttán a nagyáruházak is tömegesen kezdték gyártani az olcsó replikákat. A Dunelm, a Marks & Spencer, a H&M és a Temu polcain megjelenő tucattermékek teljesen elmosták az egyedi formatervezés értékét.
A szakértők szerint az úgynevezett gyorsbútorok környezetromboló terjedése éppen az eredeti tárgyak lényegét vette el. Misty White Sidell rámutatott, hogy a stílust végül a milleniálok, a kávézók és az Airbnb-lakások túlzó kisajátítása savanyította meg.
A New York-i Newburgh Vintage Emporium kereskedője, Anthony Vesnaver tapasztalatai szerint a fizikai boltokban ma már jóval lassabban találnak gazdára az egykor azonnal elkapkodott darabok.
A tömegmásolatok elterjedésével párhuzamosan a brit Ercol bútorok piacán olyan folyamat indult el, amely drasztikusan szembement az eredeti célkitűzésekkel.
