A hal mint bőség- és pénzvarázslás a néphitben
A magyar paraszti kultúrában a karácsonyi étkezés szakrális rétegei alá hamar besorolódtak a jövő évi szerencsét biztosító mágikus szokások. A hal fogyasztása nemcsak egyházi szabály volt, hanem anyagi reményeket is hordozott.
A háziak gyakran a pénztárcájukba rejtették a karácsonyi ponty egy-egy pikkelyét, bízva abban, hogy az bőséget hoz az elkövetkező esztendőben. A csillogó pikkelyek a pénzérmék sokaságát idézték meg az analógiás gondolkodás szerint.
A hal gyors úszása a vízben szintén fontos jelentést kapott: a család újévi előrehaladását és gyarapodását szimbolizálta. Úgy vélték, a mozgékony állat elfogyasztása lendületet ad a gazdaságnak.
A folyóparti települések halászai a terített asztal alá tették hálójukat a szerencsés újévi fogás reményében. A népi rítusok így fonták körbe a vallási étkezést.
A vallási jelkép ezzel párhuzamosan egyre inkább anyagi célokat szolgáló eszközzé vált a vidéki társadalomban. A transzcendens jelentést fokozatosan felváltotta a jólét vágya.
A vidéki kunyhók helyett 19. századi nagyvárosi szalonok eleganciája diktálta az aranybarnára sütött, prézlis fogások divatját a téli asztalokon.
