Az úri asztalok kiskapu-menüje

A nemesség körében a szigorú vallási böjt sosem jelentett valódi éhezést vagy szűkölködést az évszázadok során. A gazdagabb rétegek konyhái mesterien használták ki a teológiai előírások által nyitva hagyott réseket.

A főúri asztalokra a szentestei napokon a zöldségek és gyümölcsök mellett rendszeresen hal és békacomb került. Ezek az alapanyagok hivatalosan húsmentesnek számítottak, mégis lehetőséget adtak a bőséges étkezésre.

A drága halak beszerzése és kifinomult elkészítése a lemondás időszakát észrevétlenül kulináris reprezentációvá változtatta. A gazdagság megmutatása a szabályok formális betartása mellett is tökéletesen működött.

Ez a gasztronómiai kiskapu jelentette a karácsonyi hal státusszimbólummá válásának legkorábbi történelmi magját Magyarországon. A kiváltságos rétegek a vallási fegyelmet luxusélménnyé formálták.

A társadalmi különbségek a szentestei menüben már ekkor élesen megmutatkoztak a szegények egyszerű ételei és az udvarok fogásai között. A szakrális jelleg mellé ezzel végleg belépett a világi pompa.

A pénztárcák mélyére rejtett csillogó darabkák és a sebes vízi úszás látványa a hiedelem szerint közvetlen garanciát jelentett a család jövő évi vagyoni gyarapodására.