2. A hippocampus és a neocortex kommunikációs zárlata
A memória megszilárdításáért és az információk rövid távú tárolásáért felelős hippocampus az egyik utolsó agyterület, amely elalváskor leáll, és ébredéskor is lassabban nyeri vissza teljes kapacitását. Amikor reggel felébredünk, a prefrontális kéreg és más agyi régiók már elindíthatják a tudatos gondolkodást, de a hippocampus még nem áll készen arra, hogy a rövid távú memóriában lévő illékony nyomokat átírja a tartós tárolást végző neocortexbe.
A gyorsan változó információk így a másodperc törtrésze alatt kitörlődnek, mielőtt a memóriatár kapui kinyílnának. Ez a funkcionális időeltolódás magyarázza, hogy ha a reggeli ébredés pillanatában azonnal elterelődik a figyelmünk – például egy hirtelen zajra vagy a telefon ébresztőjére –, az álom emlékképe nyomtalanul eltűnik. Az agynak ugyanis néhányszor több másodpercre vagy percre lenne szüksége a rögzítési hálózat stabilizálásához.
A kognitív átmenet során a dorsolateralis prefrontális kéreg (DLPFC) alacsony aktivitása is közrejátszik. Mivel a logikus gondolkodásért és az önreflexióért felelős struktúra alvás közben takaréklángon működik, az álomélmények nem kapnak olyan logikus szerkezetet vagy narratív keretet, amely később segítené a memóriából való visszakeresést. Az agy azonban nemcsak passzívan engedi elszivárogni az emlékeit, hanem kifejezetten aktív sejtszintű parancsot is ad azok megsemmisítésére.
