3. A háromosztatú ideg áthallása és az agykérgi túlérzékenység
A modern neurológia két fő elmélettel magyarázza a fényre tüsszentés élettani folyamatát. Az egyik az optikai-trigeminális szummáció néven ismert elmélet, amely szerint a látóidegen futó túlságosan erős elektromos jel felülkerekedik a szomszédos idegpályákon. A túlméretezett vizuális inger átterjed a háromosztatú ideg felső állcsonti ágára, amit az agy tévesen az orrnyálkahártya irritációjaként értelmez.
A másik magyarázat a paraszimpatikus generalizáció jelenségére épül. Eszerint a retinát érő vakító fény hatására beinduló pupillaszűkület és könnyezési reflex szomszédos paraszimpatikus idegágakat is aktivál. Ez az akaratlan idegi terjedés átmeneti orrdugulást és bizsergő érzést vált ki, ami azonnali motoros válaszként tüsszentést eredményez.
Egy 2010-ben publikált EEG-alapú agyi képalkotó kutatás rámutatott, hogy a folyamat nem csupán az agytörzsi reflexközpontokban dől el. A fényre tüsszentők látókérge a normál vizuális ingerekre is fokozott ingerlékenységgel reagál, míg az orrban érzett bizsergés pillanatában az insula és a szomatoszenzoros kéreg is kifejezett aktivitást mutat. Ez az ártalmatlannak tűnő idegrendszeri sajátosság bizonyos mindennapi és szakmai helyzetekben komoly biztonsági kockázatot jelenthet.
