A történet ott kezdődött, hogy a Transparency International Magyarország jogi igazgatója, Ligeti Miklós július elején közérdekű adatigénylést nyújtott be a Magyar Nemzeti Bankhoz, kikérve a 2025. január 1-je után megkötött összes visszterhes és ingyenes szerződés listáját. A jogvédő szervezet az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011-es törvény 33. paragrafusára és annak 1. mellékletére támaszkodott. Ez az általános közzétételi lista feketén-fehéren rögzíti, hogy a nyilvánosság hatálya alá tartozik minden olyan megállapodás, amely az államháztartás pénzeszközei felhasználásával, az államháztartáshoz tartozó vagyonnal történő gazdálkodással összefüggő, 5 millió forintot elérő vagy azt meghaladó értékű árubeszerzésre, építési beruházásra, szolgáltatás megrendelésre, vagyonértékesítésre, vagyonhasznosításra, vagyon vagy vagyoni értékű jog átadására, valamint koncesszióba adásra vonatkozik.
A jegybank a felszínen ugyan közzéteszi a kivételezett szervezeteknek juttatott milliós támogatásokat – így kapott az idei első negyedévben pénzt a Will Alapítvány a Női Vezetőkért, az Országos Széchényi Könyvtárat támogató Corvina Alapítvány, a második negyedévben 2 máltai szervezet, vagy éppen az MNB saját, még 1993-ban létrehozott Alapítvány a Közjóért nevű szervezete, amely a korábbi 200 millió után most újabb 400 millió forintot zsebelt be –, az üzleti és egyéb szerződéseit azonban mélyen elhallgatja. A TI hiába hivatkozott arra, hogy a törvény szerint az adatokat internetes honlapon, digitális formában, bárki számára, személyazonosítás nélkül, korlátozástól mentesen, kinyomtatható és részleteiben is adatvesztés és -torzulás nélkül kimásolható módon kellene közzétenni, az MNB előbb 15 nappal meghosszabbította a válaszadási határidőt, majd augusztus 13-án ajtót mutatott a kérdezőknek.
Az elvesztette közpénzjellegét kártya és a 15 napos trükközés
A nemzeti bank hivatalos elutasító levelében olyan jogi érveléssel állt elő, amely a 2010-es évek legcinikusabb korszakát idézi. A jegybanki vezetés szó szerint azt közölte, hogy a törvény szerinti közzétételi kötelezettség nem vonatkozik a Magyar Nemzeti Bankra, tekintettel arra, hogy az MNB nem költségvetési szerv. Ebből következően az MNB az Infotörvény jelzett mellékletében foglaltaknak megfelelő tartalmú adatbázist nem képez. Varga Mihály hivatala tehát kerek perec kijelentette: mivel ők formailag nem költségvetési szervként működnek, a náluk lévő pénz nem része az államháztartásnak, így a magyar adófizetőknek semmi közük ahhoz, hogy kinek és milyen szerződésekkel osztanak szét milliárdokat.
Ez a védekezés kísértetiesen azonos azzal a hírhedt formulával, amellyel Matolcsy György idején, 2016-ban próbálták eldugni a Pallas Athéné alapítványok százmilliárdjait a nyilvánosság elől. A parlament 2016. március 1-jén fogadta el azt a jegybanki törvénymódosítást, amelyben szó szerint az szerepelt, hogy az átadott vagyon elveszíti közvagyon jellegét – ezt a képtelenséget magyarázta akkor Kósa Lajos a maga utánozhatatlan stílusában, és ezt szavazta meg egykor fideszes képviselőként maga Varga Mihály is, aki nemrég még Magyar Péternek is üzent. A mostani MNB-vezetés láthatóan semmit sem tanult a múltból: az államkassza egykori őre most jegybankelnökként vette elő ugyanazt a leporolt trükköt, amellyel az intézményt a törvények és az átláthatóság felett álló magánbirodalomként próbálja működtetni.
Alkotmánybírósági pofon és a hatósági eljárás
A jegybanki érvelés legnagyobb szépséghibája, hogy a kérdést az Alkotmánybíróság már 10 évvel ezelőtt jogilag megsemmisítette. Miután 2016-ban Áder János köztársasági elnök megtagadta a közpénzeltüntető törvény aláírását, az AB a 8/2016. számú határozatában kimondta a módosítás alaptörvény-ellenességét. A testület a határozat 16. pontjában elvi éllel rögzítette: az MNB az ország pénzügyi rendszerét irányító és ellenőrző, kizárólagos állami tulajdonban álló, részvénytársasági formában működő szervezetként vitathatatlanul közfeladatot lát el, és közpénzzel gazdálkodik.
Az alkotmánybírák egyértelművé tették, hogy az MNB által kezelt vagyon minden forintja közvagyon, amelyért a vezetés a nyilvánosság előtt elszámolással tartozik.
A Transparency International a pofátlan elutasítás után nem hagyta annyiban az ügyet, és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordult jogorvoslatért. A szervezet beadványában rámutatott, hogy a határidő-hosszabbítás után a törvény szerint már nem is lett volna jogszerű lehetőség a megtagadásra, ráadásul az államháztartási pénzeszközök felhasználását érintő szerződések közzétételi kötelezettsége a szerződő fél jogállásától függetlenül érvényesülésre számot tartó kötelezettség. A TI azt követeli a hatóságtól, hogy mondja ki a jegybank eljárásának törvénysértő mivoltát, és kötelezze az MNB-t a közérdekből nyilvános szerződéses adatok haladéktalan kiadására – számolt be a jogi harcról a 444.hu.
A NAIH vizsgálata a következő hetekben indul meg az MNB adateltitkolási gyakorlatával szemben, miközben a Transparency felkészült arra is, hogy amennyiben a hatósági döntés nem kényszeríti ki a szerződések nyilvánosságát, a bíróságon kéri számon a jegybanki milliárdok sorsát.
