Volt egy pont a magyar divatipar legújabb kori történetében, amikor a politikai hatalom úgy döntött, hogy nem pusztán stílust vagy esztétikát vásárol magának, hanem struktúrát. Náray Tamás a Friderikusz Podcast legfrissebb adásában felelevenítette azt a pillanatot, amikor a saját vállalkozása sikereinek csúcsán különös ajánlattal környékezték meg. Az alkut úgy csomagolták be, mint a nemzetközi karrier kapuját: belőle válhatott volna az első, világszerte elismert magyar divattervező. A feltétel mindössze annyi volt, hogy a cégén keresztül komolyabb pénzösszegeket kellett volna átfolyatni.
Arra a határozott kérdésre, hogy fideszes körökről volt-e szó, Náray egyértelmű igennel felelt. Az ajánlat nem egyszerű megkeresés volt, hanem olyan intenzív nyomásgyakorlás, amellyel szemben a szakmai önállóság megőrzése már nem ment kényelmesen. Náray végül úgy döntött, nem kér a felkínált világkarrierből, ha az ára a saját cége feletti kontroll átadása, inkább eladta budapesti szalonját. Ez a döntés vált a spanyolországi emigrációjának egyik közvetlen és meghatározó kiváltó okává.
Náray Tamás nem kért a politikai nyomásgyakorlásból
A tervező-festőművész az elhangzottak mellé nem épített utólagos erkölcsi szobrot magának, inkább szárazon vonta le a konzekvenciát: az életben nem nyerhetünk meg minden egyes csatát, de a tudat, hogy tisztességesen küzdöttünk, sokkal fontosabb, mint maga a győzelem. A budapesti divatvilágból való kivonulását követően a NER közéleti stílusától és korrupciójától távol, Katalóniában rendezkedett be, ahonnan azóta is rendszeresen mondja el véleményét a hazai állapotokról. Korábban például éles kritikával illette a fideszes elit működését, kifejtve, mennyire visszásnak tartja az intézményi lezüllést, amelyről a Contextus is beszámolt.
A teljesítmény hiánya és a Katalóniába vezető út
A beszélgetésben Náray kitért arra is, hogy a magyar közéletből messze nem csupán a szakmai döntések hiányoznak, hanem a teljesítmény elismerése is. Meglátása szerint itthon a tehetségnél vagy az elvégzett munkánál nagyságrendekkel fontosabbá vált a származás, a vallás, a magánélet és a politikai hovatartozás.
A saját pályafutását nézve pedig úgy véli, hogy bár tizenkét éve nincs aktív kollekciója, a magyar divattervezők közül mégis a mai napig az ő neve jut eszébe az emberek többségének – abban az útban, amit végigjárt, szerinte senki nem ért a nyomába.
