Légiharc a Margit híd felett
– Célpont bemérve, uraim, a rotorjaik tízezer felett pörögnek! – jelentette a kormánypárti technikus, kezében egy ipari frekvenciazavaró fegyverrel, amit egy sörösládára támasztott.
– Szedd le a gecibe! – ordított a kormánypárti operatőr. – Ne engedd, hogy rázoomoljon aVIP-szektorra, ott még a székek sincsenek kicsomagolva a celofánból!
– Főnök, a mikrofonok veszik a rotorzajt – szólt közbe a semleges hangmérnök a hangpult mögül, kétségbeesetten rángatva a tolópotmétereket. – Nem hallatszik az ünnepi zongoraszó, se a költemény. Csak annyi van az éterben, hogy bzzzzzzzz, meg az, hogy valaki a kurva anyját emlegeti a hármas csatornán.
– Húzd le a mikrofont, tegyél be alá archív tapsot 1998-ból! – adta ki a parancsot az operatőr. – Küldjétek fel a hálóvető drónt!
A két légiflotta a Duna felett, harminc méteres magasságban csapott össze. A jobboldali nehézgép egy acélhuzalos hálót lőtt ki a levegőben piruettező tiszás drónra, de az egy hirtelen orsóval kitért, majd hátulról belevágódott a rotorjával az ellenséges gép szárnyába.
– Eltaláltuk a kormánypárti balszélt! – sikított a tiszás pilóta a mikrofonba. – Zuhan a propagandagép! Küldöm a nagyfelbontású képet a sajtóosztálynak!
– Te barom, magaddal rántottad a saját optikádat is! – üvöltött vissza a hangmérnök. – Most mindkét streamen az látszik, ahogy a Parlament kupolája felé forog a kamera másodpercenként hétszáz fordulattal!
A Dunán ringatózó sétahajók felett műanyag lapátok és szétrobbanó lítium-ion akkumulátorok zápora hullott a vízbe, miközben a rendőrségi koordinátor a Széchenyi rakparton végre megelégelte az amatőr légiháborút.
