A 2008-as precedens és a rendszerszintű határok
A pénzügyi tárgykörök tilalma alól a legemlékezetesebb politikai áttörést a 2008-as szociális népszavazás jelentette, ahol a vizitdíj, a kórházi napidíj és a felsőoktatási tandíj eltörléséről dönthettek az állampolgárok. Az Alkotmánybíróság akkor úgy ítélte meg, hogy ezek a tételek szolgáltatási díjnak minősülnek, így nem tartoznak a klasszikus adók és illetékek alkotmányos kategóriájába.
A korabeli döntés éles vitákat váltott ki a jogászszakmában, mivel a díjak kiesése közvetve több tízmilliárd forintos kompenzációs kötelezettséget rótt a központi költségvetésre. A testület többsége azonban úgy érvelt, hogy a közvetlen lakossági térítés megszüntetése nem azonos a költségvetési törvény közvetlen átírásával, megnyitva az utat a referendum előtt – derül ki a Jogtar anyagából.
A Nemzeti Választási Bizottság egyéb döntéseiről korábban már beszámoltunk. A 2011-ben elfogadott új Alaptörvény szövegezése és az azóta megszilárdult joggyakorlat éppen e tanulságok miatt vált sokkal szigorúbbá és zártabbá. A jelenlegi alkotmányos keretek között a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria már rendkívül szűken értelmezi a kivételeket, elsőbbséget adva a pénzügyi egyensúly védelmének minden olyan esetben, amely a központi kiadásokra terhet ró – derül ki a jogszabályi rendelkezésekből.
