Kapcsolódó cikk
Ez a mondat – amely a szivarszobás, körpanorámás tetőterasszal felszerelt Miniszterelnöki Kabinetirodáról szóló vitában hangzott el – önmagáért beszél. Radics bevallottan nem látta a felvételeket, mégis véleményt alkotott.
Juhász Hajnalka és a „kellő tisztelet"
A KDNP frakcióvezető-helyettese, Juhász Hajnalka árnyaltabb választ adott – de az sem állt közelebb a valósághoz. „Fontos a szerénység, a mértékletesség és az alázat” – kezdte, majd hozzátette: „de egy miniszterelnöknek meg kell adni a kellő tiszteletet.” Arra a kérdésre, hogy konkrétan mit gondol a látott luxusról, egyetlen mondattal zárta le a témát: „Ki vagyok én ahhoz, hogy ezt megítéljem.”
Kapcsolódó cikk
Ez a válasz egyszerre jelzi a kényelmetlenséget és a védekezési stratégiát: sem cáfolni, sem elismerni nem akarta a látottakat. A „ki vagyok én ahhoz” formula különösen érdekes egy olyan képviselőtől, akinek épp az lenne a dolga, hogy a közpénzek elköltéséről véleményt alkosson.
A védekezési stratégiák mintázata
A fideszes képviselők luxusirodákra adott válaszai egyre egységesebb mintát mutatnak: Pócs János szerint „Rogánnak semmije sincs, minden a magyar embereké.” Szűcs Gábor szerint a látottak egy „szép, jól felszerelt minisztériumot” mutatnak. Radics Béla szerint a bútorok kényelmetlenek. Juhász Hajnalka szerint ez nem az ő dolga megítélni.
Kapcsolódó cikk
Egyik válasz sem érdemi: egyik sem vitatja a tényeket, egyik sem magyarázza meg, miért volt szükség szivarszobára és körpanorámás tetőteraszra egy olyan minisztériumban, amely az egészségügyért, az oktatásért és a gyermekvédelemért felelt.
„A bútorok is kényelmetlennek tűnnek, mert fából vannak" – mondta Radics Béla a Karmelitáról. „Ki vagyok én ahhoz, hogy megítéljem" – tette hozzá Juhász Hajnalka. A fideszes képviselők luxusirodákra adott válaszai egyre inkább önmagukért beszélnek.
A fideszes képviselők luxusirodákra adott reakciói egy hetet lefedő sorozat részei – és a kép egyre teljesebb. A tagadástól a relativizáláson át a kérdés visszautasításáig minden stratégia megjelent már. Ami nem jelent meg: az érdemi szembenézés azzal, hogy közpénzből, a nyilvánosság kizárásával, luxusszállodákat megszégyenítő kivitelben épültek azok az irodák, amelyekben az egészségügy, az oktatás és a gyermekvédelem sorsáról döntöttek.
Kapcsolódó cikk