A hivatalos bejelentés szerint a fejlesztők az elmúlt hónapokban egy olyan, Európában is újszerű megoldáson dolgoztak, amely új szintre emelheti a társadalmi párbeszédet Magyarországon. A kezdeményezés a pártvezetés állítása szerint közvetlenül arra a rengeteg építő kritikára reagál, amely az elmúlt 100 napban érkezett, miszerint ne a polgárok feje felett szülessenek az őket érintő döntések. A virtuális demokrácia ígérete azonban pillanatok alatt beleütközött a szkeptikus választók kíméletlen logikájába, amikor kiderült, hogy a rendszer független kezdeményezés, és egyetlen fillér állami forrást sem használtak fel a felépítéséhez.
A felmerülő aggályokat egy hozzászóló foglalta össze a legtömörebben a kommentszekcióban: „A célokkal nagyon egyetértek, de sajnos a megvalósítást ilyen formában problematikusnak érzem. Ha arra a kérdésre, hogy a Közhang állami-e a válasz az, hogy nem (és én ebből a posztból ezt olvasom ki), akkor számomra nem világos, hogy mi lesz a tétje azoknak a beszélgetéseknek, amik ezen a felületen folynak? Ki és milyen alapon fogja figyelembe venni az itt felvetett javaslatokat? Hogyan fogják a felületen megjelenő beszélgetések, vélemények valóban befolyásolni a közpolitikát, a politikai döntéseket, a konkrét problémákra adott konkrét válaszokat? Milyen viszonyban van ez a felület a kormány és az egyes minisztériumok hivatalos társadalmi egyeztetéseivel?”
„Sikeres fiatalok” pénze és a Közhang körüli kételyek
A finanszírozási kérdésekre adott alelnöki válasz nem oszlatta el a homályt, sőt, újabb kérdőjeleket vetett fel a háttérben álló tőke eredetéről. Radnai megerősítette, hogy a fejlesztés és az üzemeltetés teljes egészében önerőből valósul meg, hozzátéve a sajátos magyarázatot: „Tudom, hogy furcsa, de vannak az országban olyan sikeres fiatalok, akik erre áldoztak”.
A megfogalmazás azonnal felkeltette a politikai háttéralkukhoz szokott közönség gyanakvását, hiszen a láthatatlan jótevők önzetlensége ritka jelenség a hatalom előszobájában.
A magyarázkodás jellegét a kommentelők sem hagyták szó nélkül. Egy másik hozzászóló nyers őszinteséggel szembesítette a politikust a poszt optikájával: „Lehet, hogy rossz beidegződés, de nekem ez a poszt egy adag magyarázkodás, egy adag védekezés azokra a kérdésekre, melyek szerintem ‘házon belül’ is felmerültek, és próbálnak elővágással elébük menni”. A reakciók világosan rámutattak arra, hogy a választók a digitális konzultációs panelek helyett valódi, jogilag kötelező érvényű társadalmi garanciákat várnának el.
Titkosított adatok a minisztériumok asztalán
A felhasználók személyiségi jogait és adatbiztonságát firtató felvetésekre a politikus azzal igyekezett megnyugtatni a közönséget, hogy a platformon nem kell személyes adatot megadni, és aki akar, az anonim is maradhat. Kifejtette: „Egy emailcím és a lakhely megadása elég, más nem szükséges.” A mechanizmus lényege szerint az adatok titkosítva lesznek, majd a megfelelő minisztériumhoz kerülnek át, így a folyamat első lépése annak felmérése lesz, hogy a tárcák meg tudják-e valósítani az elképzelést, majd az adatokat megkapja az állam, az eredményeket pedig elérhetővé teszik a nyilvánosság számára.
A civil vélemények minisztériumi becsatornázása azonban intézményesített jogi garanciák nélkül továbbra is leginkább egy digitális kívánságműsorra emlékeztet, amelynek sorsa kizárólag a kormányzati apparátus jóindulatán múlik – számolt be a vitáról a Szeretlek Magyarország.
A regisztrációs felület megnyitásával a következő hetekben megkezdődik a felhasználók gyűjtése és a beérkező javaslatok első körös tesztelése, miközben a szakmai szervezetek a titkosított adatkezelési protokollok gyakorlati működését figyelik.
