Radnai Márk nekiment Magyar Péternek? Szerinte „a társadalmi egyeztetés nem az, hogy két választás között néha megkérdezzük az emberek véleményét”

Radnai Márk szerint még augusztusban elindulhat egy rendszer, amelyen keresztül az emberek beleszólhatnak a kormányzati döntések előkészítésébe. A terv tétjét a Tizenkét dühös ember mutatja meg igazán: a részvétel nem attól válik valódivá, hogy mindenki megszólalhat, hanem attól, hogy az érvei képesek megváltoztatni a döntést.

Reginald Rose drámájában, illetve Sidney Lumet filmjében 12 esküdt vonul be egy zárt szobába, hogy döntsön egy fiatalember sorsáról. A többség gyorsan végezne, hiszen az ügy első pillantásra egyértelműnek látszik. Egyetlen ember azonban ragaszkodik hozzá, hogy az ítélet előtt beszéljék végig a bizonyítékokat. Nem azt állítja, hogy biztosan neki van igaza, csak azt, hogy egy súlyos döntéshez kevés a kézfeltartás.

Radnai Márk is valami hasonló döntési modellt ígér a magyar közéletben. A Tisza alelnöke és a működő és emberséges Magyarországért felelős kormánybiztos szerint „új szintre kell emelnünk az állampolgári részvételt”. A Népszava által ismertetett bejegyzésében azt írta, az elmúlt két év legfontosabb eredménye nem önmagában a választási győzelem, hanem annak felismerése volt, hogy az embereknek van erejük és hangjuk.

A vélemény nem lehet előre kiosztott szavazócédula

A Tizenkét dühös ember elején szinte mindenki csak túl akar lenni a kötelező eljáráson. A vélemények készen vannak, a szavazás gyors, az érvek pedig inkább az előítéleteket védik, mint az igazságot keresik. Csak akkor kezdődik valódi tanácskozás, amikor az esküdtek kénytelenek megindokolni, mit miért gondolnak.

Radnai szerint a társadalmi egyeztetés sem abból áll, hogy „két választás között néha megkérdezzük az emberek véleményét”. Egy döntés előtt érthetően be kell mutatni a problémát, a lehetséges megoldásokat és más országok tapasztalatait. Nyilvánosságra kell hozni az egymással versengő álláspontokat is, beleértve azokat, amelyekkel a kormány nem ért egyet.

Ez lényegesen több volna egy kérdőívnél, amelynek megfogalmazása már előre jelzi a helyesnek tekintett választ. Radnai olyan rendszerről beszél, amelyben az emberek információhoz jutnak, vitázhatnak, javaslatokat tehetnek, majd visszajelzést kapnak. A politikus azt ígéri, hogy ennek eszközét még augusztusban megteremtik, bár a felület nevét és részletes működését egyelőre nem mutatta be.

A fekete lyuk és a zárt esküdtszoba

Lumet filmjének egyik fontos tanulsága, hogy a megszólalás önmagában semmit nem ér, ha senki nem figyel a másikra. Az esküdtek véleménye azért számít, mert minden új érv után ismét megvizsgálhatják az ügyet, és akár meg is változtathatják korábbi álláspontjukat. Nincs olyan elvárás, hogy a vita végén ugyanazt gondolják, mint amikor beléptek a szobába.

„A véleményetek nem tűnhet el egy fekete lyukban” – írta Radnai. Szerinte az állampolgároknak látniuk kell, mit fogadott el a kormány a javaslataikból, mit utasított el, és miért döntött így. Követhetővé kell tenni azt is, hogyan épült be egy felvetés valamelyik törvénybe vagy intézkedésbe. Ha pedig menet közben megváltozik a döntés, annak okát ugyancsak el kell magyarázni.

Ez lehet az új rendszer legfontosabb eleme, de egyben a legnehezebb ígérete is. A kormányok általában szívesen kérdeznek, amikor támogatást várnak, és kevésbé lelkesek, amikor az emberek válasza keresztezi a politikai terveiket. A részvétel valódi próbája ezért az első olyan ügy lesz, amelyben a többségi vélemény kellemetlen a kabinet számára.

Radnainak is ki kell lépnie a párt saját szobájából

A politikus korábban átadta a Tisza Szigetek közösségének szervezését, mert azt nem tartotta összeegyeztethetőnek kormánybiztosi szerepével. A feladatok különválasztását azzal magyarázta, hogy a társadalmi egyeztetés rendszerének mindenki előtt nyitottnak, pártatlannak és átláthatónak kell lennie, nemcsak a Tisza támogatói előtt.

A Tizenkét dühös emberben éppen az töri meg a gyors ítélkezést, hogy a különböző hátterű szereplőknek egyenrangú félként kell végighallgatniuk egymást. Radnai rendszere is csak akkor működhet, ha a kormánypárti szimpatizáns, az ellenzéki választó, a szakszervezet, a szakmai szervezet és a helyi közösség véleménye azonos szabályok alapján kerül az asztalra.

A társadalmi részvétel nem attól valódi, hogy mindenki beszélhet, hanem attól, hogy a hatalomnak is végig kell hallgatnia a vitát, és válaszolnia kell az elhangzottakra.

Radnai arra biztatja az embereket, hogy ne térjenek vissza az „úgysem rajtam múlik” gondolkodásához. „Megteremtjük hozzá az eszközt, de hogy élünk-e vele, az már rajtunk múlik” – fogalmazott.

A Tizenkét dühös ember zárt szobájában egyetlen kétkedő kérdés képes volt megváltoztatni az egész döntést. Az augusztusra ígért rendszer akkor lesz több digitális díszletnél, ha Magyarországon is megtörténhet ugyanez.