o p e n rovatunkban olyan interjúkat olvashattok egységes körkérdések formájában, amelyek külföldi, fiatal írókkal és költőkkel készültek, akikre érdemes odafigyelnünk. Elsőként Rena Minegishi japán-kínai költőnőt olvashatjátok.

Hirdetés

ContextUs: Mikor és hogyan kezdtél el írni?

Tizenöt évesen ellógtam otthonról és elmentem egy barátommal bulizni, akkor csináltam először ilyesmit életemben, haza pedig még pörögve, de enyhén részegen érkeztem. Akkor és ott fogtam magam, felkaptam egy füzetet és megírtam az első prózaversem, amit később közölt a sulim irodalmi lapja.

ContextUs: Milyen eszmék és gondolatok befolyásolják leginkább a munkásságod?

A feminizmus valószínűleg elég erősen felfedezhető nálam. Határozottan foglalkoztat továbbá az az elképzelés is, hogy a szépség, különlegesség nem abban rejlik, amivé válni törekszünk, hanem ami már amúgy is vagyunk. Tehát nem hiszek abban, hogy a művészetnek egy emelkedett, képzeletbeli helyre/állapotba való eljutásról kéne szólnia. Én arról szeretek alkotni, amit eleve érzünk és megélünk.

ContextUs: Van bármilyen művészeti közösség vagy csoport nálatok, aminek tagja vagy, illetve voltál? Ha igen, miként működik, milyen tevékenységeitek (műhelyek, felolvasások stb.) vannak?

Épp most értem haza a Barbican Young Poets 2017 záróprogramjáról. Ez lényegében egy hat hónap hosszú műhelymunka a Barbican Centre szervezésében, ami minden évben felolvasásokkal és egy antológiával zárul… Bár valójában ennél sokkal többről van szó: az egész egy hatalmas, virágzó közösség, ami lassan már egy évtizede működik, és a tagok nagy része is folyamatos kapcsolatban van egymással, és vissza-visszajár. Kétszer vettem részt rajta az elejétől a végéig, 2013-14 és 2015-16-ban, de továbbra is igyekszek benézni az egyes alkalmakra és az éves rendezvényekre is.

London nagyon szerencsés ilyen értelemben: a BYP az egyik legnagyobb fiatal irodalmi kör, de a város tele van kisebb, célzottabb közösségekkel. A közelmúltban például aktív része voltam az Octavianak is, ami egy színes bőrű nők által létrehozott költészeti alkotócsoport. De majdnem mindenki, akivel ilyen helyeken találkozni lehet, tagja további szerveződéseknek is, ahol vannak már más helyekről megismert barátaid, akiket ők is ismernek… 

ContextUs: Van valamilyen meghatározó trend vagy visszatérő téma?

Az identitás mint téma, most már jó pár éve nagyon divatos, szerintem már kicsit ki is merítettük, a versek nagy része egyre kiszámíthatóbb. Személy szerint nem hiszem, hogy pusztán a személyiségjegyekkel való létezés (még ha azok elnyomásáról van  is szó) annyira nagy dolog lenne. Szeretném látni, ahogy az identitással kapcsolatos művészet, irodalom inkább előrefelé mozdul és kicsit elkezd többet megkövetelni tőlünk mint íróktól és emberektől. Megváltoztathatatlan vonások lencséin keresztül nézni másokat rettenetesen le tud korlátozni, főleg a kapcsolatokon és tapasztalatokon keresztüli vizsgálódásokhoz képest.

Fotó: The Guardian

ContextUs: Milyen meghatározó projekttel foglalkozol/foglalkoztál a közelmúltban?

Épp egy zeneterápiával kapcsolatos bevezető kurzust végzek, továbbá egyre többet olvasok a zen buddhizmusról, és az egyik óra alatt a kettő tökéletes együttállásba került a fejemben – klasszikus villanykörtés pillanat volt. Ezt próbálom most egy esszébe rendezni a Disc magazinnak, közben egy zenei válogatás összeállításán is dolgozom nekik.

ContextUs: Mi volt a legnagyobb művészeti teljesítmény, amit életed során eddig elértél?

Őszintén? Most vagyok túl életem első átalakított víztározóban játszott dj-szettjén. A kedvenc producereim és fiatal dj-im (SIREN kollektíva) nagy része ott volt, és mindvégig ujjongták és -táncolták az egész hard techno-szettemet! Emlékszem arra a viszcerális elevenségre és tisztaságra, amit utána éreztem a vonaton hazafelé – ez az érzés az, aminek a függője vagyok, és ezt csak tényleg néhány dolog tudja megadni nekem, de leginkább a zene, a költészet és a szerelem.

ContextUs: A költészeten kívül még milyen más művészeti forma foglalkoztat vagy áll rendelkezésedre, hogy megéld a kreativitásodat?

Mint említettem, foglalkozom táncolós, kísérleti zenével, és most kezdek bele a dj-zésbe. A hang/zene az életem nagy szerelme, kicsit meg is csalom vele a költészetet, hogy őszinte legyek. Talán ha össze akarnám foglalni így szólna: amit nem tudok hangok útján kifejezni, azt kifejezem versekben és vice versa.

ContextUs: Mi a legfontosabb dolog most az életedben?

Nagyon örülnék, ha nem kéne többet a vízumok és a bevándorlói státuszom miatt aggodalmaskodnom! Most rendeltem új bútorokat, de kicsit sz_r érzés úgy építeni valamit, hogy közben azon jár az eszed:

„összeraktam most ezt a polcot, de vajon el kell-e hagynom az országot jövőre?”.

Szeretnék olyan zenét csinálni, amire igazán vágyok, a fejemben már hallani, távolról, de még nem sikerült tisztán kinyernem.

És ahogy Mary Oliver is írja:

leginkább csak kedves akarok lenni.

ContextUs: Milyen könyveket ajánlanál olvasásra?

Edward Bondot! Éles, rettenthetetlen, drámaíró, aki évtizedek óta mélyeszti fogait a kortárs világba, feltartóztathatatlanul! A The Chair Plays-trilógia egyik előadása annyira megrázott, hogy végigsírtam az egész vonatutat hazafelé. Az emberek olvashatnának több drámát, ha választanom kéne, én életem végéig tudnék azt olvasni próza helyett. Nincs semmi, ami egy brilliáns dialógusnál jobb lenne – lehet az szerkezetileg akár tömör vagy laza.

De természetesen még mindig nagyon szeretem költészetet. Mindig is szeretni fogom. Adrienne Rich-től a Diving into the Wreck, Katherine Larsonstól a Radial Symmetry, Lucille Clifton-tól pedig minden, amit csak meg tudsz kaparintani. Eavan Boland And Soul című verse talán minden idők kedvence nálam. Traci Brimhall-tól pedig a Better to Marry than to Burn egyszerűen fenomenális. Ha legalább fele olyan jó verset tudnék írni, mint ezek közül bármelyik, nyugodt szívvel visszavonulhatnék.

Az alábbi szerzők még nem rendelkeznek kötettel, de már mindnek úton van és mindenképpen érdemes lesz őket olvasni: Eleanor Penny, Victoria Adukwei Bulley, Sunayana Bhargava, Shruti Iyer, Amaal Said. Megtiszteltetés volt számomra velük egyaránt színpadokon és oldalakon egyíaránt osztozkodni.

Fotó: Woman with Tattoos

CV

Rena Minegishi (1992), japán-kínai költő és zenei producer, jelenleg Londonban él. Az Octavia Collective korábbi és a Barbican Young Poets tagja. Verseit közölte a HOAX, a SPECTRA és szerepelt több antológiában is. Dolgozik fordítóként, műhelyvezetőként és elektronikus zenét tanul a Guildhall School of Drama and Music rendszerében.

Rena versei a ContextUson:

Rena Minegishi: Délelőtt

Rena Minegishi: Tokió/Peking első rész és második rész

Hirdetés