A robotaxi-technológia kilépett a mérnöki laboratóriumok steril falai közül, ám a gigantikus léptékű terjeszkedést látva az amerikai városházák, szakszervezetek és szövetségi hatóságok azonnal elhúzták a kéziféket. Ahogy az önvezető flotta mérete és láthatósága rohamosan nő az észak-amerikai nagyvárosokban, úgy keményedik a szabályozási ellenállás is. A technológiai óriások most azzal szembesülnek, hogy a szabályozatlan szabadság kora végleg leáldozott – derült ki a The Verge részletes elemzéséből.

New York államban Kathy Hochul kormányzó kénytelen volt visszavonni azt a tervezetet, amely megnyitotta volna az utat a kereskedelmi robotaxiszolgáltatások előtt, miután a taxisszakszervezetek és a helyi törvényhozók határozottan szembeszálltak az ötlettel. Washingtonban 10 órás, maratoni városházi meghallgatást tartottak egy olyan javaslatról, amely 200 járműben korlátozná a sofőrnélküli flottákat, miközben mérföldönként 15 centes különadót vetne ki a tömegközlekedés fejlesztésére és a munkájukat elvesztő sofőrök átképzésére. Még San Franciscóban is szigorításokat követel a városvezetés, miután a Waymo járművei többször is akadályozták a mentők és tűzoltók haladását.

Szigorodó állami gyeplő és a munkavállalói félelmek

A szövetségi közlekedésbiztonsági hatóság (NHTSA) figyelmeztette a fejlesztőket: azok a járművek, amelyek képtelenek biztonságosan együttműködni az elsősegélynyújtókkal, közvetlen veszélyt jelentenek a lakosságra. „Jelenleg a szabályozási struktúránk lényegében így foglalható össze: reméljük, hogy igazat mondanak” – nyilatkozta Ed Markey demokrata szenátor, aki kötelező és rendszeres adatadatszolgáltatást írna elő a techcégeknek. A politikus szerint a helyi közösségek átláthatóságot és következetes felügyeletet érdemelnek, mielőtt a technológiai óriások elárasztják a közutakat.

A biztonsági aggályok mellett az gazdasági tét is hatalmas, amit a szakszervezetek egzisztenciális fenyegetésként élnek meg. Peter Finn, a Teamsters alelnöke rámutatott, hogy a robotaxi csak az első lépés, a technológia igazi célja a teherfuvarozás és a csomagszállítás automatizálása. Ha a technológiát kizárólag a munkaerőköltségek kiküszöbölésére tervezik, abból egyedül a nagyvállalatok profitálnak. Nem véletlen, hogy a szakszervezetek Kalifornia államban már kétszer próbálták átnyomni azt a törvényt, amely kötelezően emberi sofőrt írna elő a nehéz tehergépjárművekbe – bár Gavin Newsom kormányzó eddig mindkétszer megvétózta azt.

A piacvezetők önként kérnek szabályozást

A helyzet iróniája, hogy mára maguk a robotaxi-üzemeltetők is egyértelmű, egységes szabályokat követelnek, hogy elkerüljék az egyes városok és államok kaotikus, egymásnak ellentmondó intézkedéseit. „Egyértelműen ki akarom jelenteni: egyetértünk az igazgatósággal és a szabályozó hatósággal. Szükségünk van szabályozásra” – mondta Aicha Evans, az Amazon-tulajdonú Zoox vezérigazgatója a Fox Business műsorában. A piacvezető Waymo szintén a szövetségi biztonsági keretrendszer kialakítását sürgeti, ám a szigorú járműplafonokat elutasítja, mondván, az korlátozná az utazóközönség hozzáférését.

A számok alapján a lakossági ellenállás egyelőre megelőzi a piaci dominanciát. Míg a Waymo hetente több mint 500 ezer fizetős utat bonyolít le 11 amerikai városban, addig az Uber globálisan napi 40 millió utazást szolgál ki. A robotaxik piaci részesedése tehát még elenyésző, ám láthatóságuk és társadalmi hatásuk messze felülmúlja a jelenlegi méretüket. A döntéshozóknak most arról kell határozniuk, milyen feltételekkel engedélyezik a flották többszázezresre bővítését, mielőtt a helyzet végleg kezelhetetlenné válik.