„A Tisza Pártnak tehát csak arra van mandátuma, amire a választók felhatalmazták” – írta Róna Péter a 24.hu-n megjelent elemzésében. Szerinte a 17. módosítás körüli vita azért durvult el, mert a Fidesz és a Tisza egymás politikáját már nem eltérő alkotmányfelfogásból, hanem a másik oldal állítólagos romlottságából próbálja levezetni. Róna ezzel szemben egy közel 100 éves jogelméleti konfliktust lát a háttérben, amelynek két főszereplője Carl Schmitt és Hans Kelsen.
Schmitt politikai alkotmányelmélete a döntésre képes, központosított hatalmat helyezi előtérbe, amely a közösség rendjére és egységére hivatkozva akár az egyéni jogokat is háttérbe szoríthatja. Kelsen jogalapú modellje ezzel szemben olyan korlátokat állít a többség elé, amelyeket a hatalom választási győzelem birtokában sem léphet át. Ebben a rendszerben a fékek, ellensúlyok és elidegeníthetetlen jogok nem lassító akadályok, hanem a demokrácia lényegi biztosítékai. Róna szerint a magyar Alaptörvény problémája éppen az, hogy mindkét, egymással összeegyeztethetetlen gondolkodásmódnak helyet ad.
Róna Péter Magyar Péterről a választói mandátum alapján ítélt
Az ellentmondást Róna a köztársasági elnök feladatán keresztül mutatta be. Az Alaptörvény szerint az államfő egyszerre „kifejezi a nemzet egységét”, és „őrködik az államszerkezet demokratikus működése felett”. Az első fordulat a közösség egységét és a politikai alkotmány logikáját idézi, a második viszont a sokféleség, az egyéni jogok és a jogállami korlátok védelmét várja el. Róna kérdése az, hogyan teljesítheti mindkét feladatát az államfő, ha az alkotmányozó kétharmad bármikor átírhatja azokat a szabályokat, amelyek felett őrködnie kellene.
Az elemzés szerint a problémát tovább mélyítette, hogy egy korábbi fideszes módosítás megakadályozta az Alkotmánybíróságot az alaptörvény-módosítások tartalmi felülvizsgálatában. A testület legfeljebb az elfogadás eljárási hibáit vizsgálhatja, azt viszont nem, hogy a 12 éves képviselői korlátozás sérti-e a választók jogát az általuk támogatott jelölt újraválasztására. „Megvalósult Carl Schmitt politikai alkotmánya” – vonta le következtetését Róna Péter. A Tisza tehát ugyanazt a széles alkotmányozó eszközt örökölte meg, amelynek használata miatt korábban az ellenzék és az európai intézmények bírálták a Fideszt.
Magyar Péter a cikluskorlátnál léphetett túl a felhatalmazásán
Róna szerint a 2026. április 12-i választási eredmény egyértelmű mandátumot adott Sulyok Tamás és több, kampányban megnevezett közjogi tisztségviselő leváltására, valamint egy új, jogállami alkotmány kidolgozására. A képviselői ciklusok korlátozásáról azonban szerinte nem folyt választási vita, ezért ezt a Tisza nem vezetheti le automatikusan a kétharmados győzelemből. A Contextus korábban bemutatta, hogy Hadházy Ákos más irányból, a korrupciós kockázatok felől bírálta a 12 éves mandátumkorlátot. A két kritika eltérő, de ugyanoda mutat: a szabály hatását nem lehet pusztán a régi politikusok kiszorításával elintézni.
Kapcsolódó cikk
Magyar Péter azonnali lemondásra szólította fel Sulyok Tamást – kiderült, mit tehet még az államfő
Róna érvelésében fontos különbség van a törvényes lehetőség és a demokratikus felhatalmazás között. A jelenlegi Alaptörvény technikailag lehetővé teszi, hogy a kétharmados többség elfogadja a korlátozást, de ettől még nem válik olyan intézkedéssé, amelyre a választók előzetesen igent mondtak. Amikor a Tisza túllépi a kampányban meghatározott határt, Róna szerint hiteles támadási felületet ad a Fidesznek. Ez akkor is politikai következményekkel járhat, ha a vádat olyan szereplők fogalmazzák meg, akik korábban maguk építették le a kétharmados hatalom tartalmi korlátait.
Róna Péter szerint az új alkotmány elfogadásáig nem egy „ködösen megfogalmazott” jogállami értékrend, hanem az április 12-i választáson kapott konkrét felhatalmazás szabja meg a kormányzás tartalmi határait.
Róna tehát nem Sulyok Tamás leváltását vagy az Orbán-rendszer közjogi örökségének felszámolását nevezte Magyar Péter első tévedésének. A határt ott húzta meg, ahol a Tisza egy kampányban nem szereplő szabályt emelt alkotmányos szintre, ráadásul éppen az Orbán-korszakból örökölt, korlátlan kétharmados logikára támaszkodva. Ez teszi a cikluskorlátot szerinte veszélyes csapdává: a kormány a jogállam helyreállítását ígéri, közben olyan eszközt használ, amelyet korábban önkényesnek nevezett. A következő alkotmányozási folyamat tétje ezért már az lesz, képes-e a Tisza saját hatalmának is olyan korlátot szabni, amelyet egy későbbi többség sem írhat át könnyedén.