2. Történelmi párhuzam és az SZDSZ szellemi örökségének emlegetése
Schmidt Mária reakciójában kifejtette, hogy véleménye szerint a jelenlegi döntési mechanizmusok a korábbi szocialista-szabaddemokrata kormányzati ciklusok megközelítését idézik. Emlékeztetett arra, hogy a múzeum 2002-es megalapításakor az SZDSZ volt az a politikai erő, amely a leghatározottabban támadta a koncepciót. A szabaddemokraták akkoriban nyilvánosan kritizálták a Tettesek Falát, valamint a kommunista és a nyilas terror párhuzamos bemutatását.
A volt főigazgató álláspontja szerint a Tisza-kormányzat mögött álló szellemi holdudvar most ugyanezeket a régi sérelmeket és koncepcionális ellentéteket próbálja érvényesíteni az intézmény átvilágításával. Megfogalmazása szerint az egykori kritikusokban legalább volt elegendő kurázsi ahhoz, hogy nyíltan vállalják a szakmai és politikai ellenvéleményüket. Ezzel szemben a jelenlegi döntéshozókat azzal vádolta meg, hogy hiányzik belőlük a nyílt sisakos vita felvállalásához szükséges bátorság.
A történész szerint különösen visszatetsző, hogy a Tisza által gyakran hangoztatott európai politikai kultúra elveivel nehezen fér össze a közgyűjteményi vezetők politikai szimpátia alapján történő kiválasztása vagy eltávolítása. Állítása szerint az ellenzéki kötődése miatti retorzió áll a döntés hátterében. Ezzel egy időben az intézmény belső működését és a látogatói tájékoztatást érintő különös részletek is felszínre kerültek. A volt főigazgató szerint a munkatársakat konkrét utasítással kötelezték arra, miként indokolják a kapuk bezárását a nyilvánosság előtt.
